Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 6. szám - Dr. Vetéssy Géza: A magyar nyelv és irodalom korszerű tanításának legfontosabb kérdései
Dr. Veléssi] Géza: A magyar nyelv korszerű, tanításának kérdései. 125 írásbeli dolgozatok alapjául a VII—VIII. osztályban általában az irodalmi olvasmányok szolgálnak. Igyekezzünk e dolgozatok által a tanuló lelkében egybekapcsolni a történelmi tudat folytonosságát az esztétikai értékeknek hol változó, hol állandó életével. Ezért a dolgozatok tárgyául olyan tételeket tűzzünk ki, amelyek azokat az elemeket emelik ki egy-egy írásműből, amelyek ma is élnek s amelyekből bizonyos fokig ma is él az irodalom (pl. : Időszerű gondolatok Az ember tragédiájában). Korok és egyéniségek szembeállításai (Petőfi és Arany egyéniségei költészetük alapján), írói életmoz^anatok novellizálásai (Mikes Rodostóban) jelenthetnek változatosságot a tételekben. Adjunk történelmi, természettudományi kérdéseket is írásbeli kidolgozásra, hogy az egyéni hajlam megtalálhassa a neki legmegfelelőbb gyakorló teret. Az olvasmányi anyag előtérbe állítása és az elméleti ismereteknek csak a velük kapcsolatban történő tanítása természetes következményképpen magával hozta a VII. és VIII. osztály magyar nyelvi tankönyvének az átalakítását is. Ez az átalakítás a VÍI. osztályos tankönyvet illetőleg már meg is történt. A magyar irodalomtörténeti „tankönyviből magyar irodalmi „olvasókönyv“ lett. Ez más szóval azt jelenti, hogy ezután a tanítás középpontjában — ezen a fokon is — az irodalmi olvasmány áll. A remekművek méltó érvényesülése azonban korántsem jelentheti az elmélet teljes kiszorulását a középiskolából. Magából az irodalmi olvasmányból mindent megmagyarázni és megtanítani nem lehet. Történeti ismeret nem alakulhat ki adatok nélkül. De ezen adatok közül csak azokat kell megszilárdítani, amelyek az időben való eligazodáshoz szükségesek. Életrajzi adatokat pl. csak annyit kell tanítanunk, amennyi az író és a kor megismerése és műve keletkezésének, létrejövetelének szempontjából feltétlenül szükséges. Ennek megfelelően életrajzi és más eligazodást megkönnyítő irodalomismereti adat nélkül nem képzelhető el az új „olvasókönyv“ sem. Ezeket az alapvető fontosságú adatokat valahol meg kell találnia a tanulónak, s minthogy neki az olvasott szemelvényen kívül — ami csak a legritkább esetben foglal magában pozitív anyagismeretet — más forrás nem áll rendelkezésre, mint a tankönyv, ezért ezeket az adatokat a tankönyvnek, mégha „olvasókönyv“ is a neve, tartalmaznia kell. így tehát a bármilyen módszeres eljárással szerkesztett és különben ügyesen összeválogatott szemelvényekből álló új „olvasókönyv“ sem nélkülözheti ezeket. Az elméleti és az olvasmányi rész egymást kölcsönösen kiegészítő helyes arányait és elrendezését adja véleményem szerint is dr. Balassa László, mikor ismerteti elgondolását az új Utasításoknak megfelelő két felső osztályos tankönyvről. Ő ezen a fokon a tankönyv beosztását így képzeli el: „Mindaz, ami valamely irodalmi olvasmány kellő feldolgozásához szükséges — életrajzi adatok, az író egyénisége, műve keletkezésének körülményei — az olvasmány elé kerülne. Magához az olvasmányhoz a szükséghez képest nyelvi és tárgyi magyarázatokat fűzne a tankönyv. Befejezésül az illető remekmű méltatása következnék valamelyik kiváló irodalomtörténészünk tollából. Az egyes művekhez fűződő irodalmi adalékokon kívül a tankönyv végén is szerepelnének irodalmi ismeretek. Ebben a részben irodalmunk fejlődéséről adna osztályonként 10—20 lapnyi rövid áttekintést a tan
