Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 1. szám - Burián László: Imádságra nevelés a vallástanításban
6 Bur ián László : Imádságra nevelés a vallástanításban Az imádság egyik legnagyobb akadálya a bűn. A meg nem bocsátott bűnök öntudatlanul is Isten kerülését eredményezik. Minden egyes bűn válaszfal Isten és az ifjú között. Ezért fontos már a gyermeket bűnvalló imádságra nevelni. Ha a gyermek kis hibáit megbánva megtanulja Isten bűnbocsánatát kérni, akkor ifjúkorában is megtalálja a bűnbocsátó mennyei Atyát, és mindenkor helyreáll Isten és az ifjú között a helyes viszony. Nagyon érezhető akadály a hitetlen korszellem, mely tanulótársak, újságok, könyvek, mozi, színház, csak konvencionálisán keresztyének társalgása útján hat. Minden igazi imádságnak akadálya a kényszer, amikor a gyermeket akarata ellenére kényszerítik imádságra. Ez képmutatásra vezet, s éppen azt útáltatja meg vele, amit meg akart szerettetni. Az imádságra nevelés a gyermekkorral kezdődik. A gyermek lelkében hamarosan kialakul valamilyen fogalom Istenről. Ezt a fogalmat az édesanyának kell elmélyítenie, neki kell megismertetnie a gyermekkel Istent, mint szerető mennyei Atyát, mert Istenhez, mint Atyához bizalommal fordul oda a gyermek, és szívesen imádkozik hozzá. Különösen szívesen imádkozik akkor, ha az édesanyját is látja buzgón imádkozni. Az édesanya feladata az is, hogy megfigyelje gyermekének gyakoribb hibáit, és vele együtt imádkozva kérje Istentől e hibáktól való megszabadítást. Az imádságnak csak olyan dolgokat szabad magában foglalnia, melyek a gyermek életéhez közel állanak. így hálaadás csak akkor lehet az imádságban, ha valóban a hála érzelmei töltik be a gyermek lelkét. Az imádságban legyenek ott a mindennapi élet kicsiny feladatai is. Szeretetre, adakozásra a kis gyermeket képességeinek megfelelőleg rá kell szoktatni, mert ahol a kezek nem nyílnak nieg, ott minden felemelkedés, áhítat hamis. Az imádságot ne tegyük unottá a gyermek előtt. Rendszeresen csak este imádkozzék, eleinte együtt édesanyjával, majd később egyedül. A családdal együtt csak vasárnap, születésnapon, karácsonykor stb. imádkozzék együtt a gyermek, ilyenkor esetleg ő mondhatja az imádságot. Ezt a gyermek ünnepi alkalomnak, kitüntetésnek érzi, s örömmel tesz eleget kérésünknek. A családi áhítat alkalmával inkább arra kérjük, hogy segítsen, készítse el a zsoltárokat, majd később kísérje az éneket hegedűn vagy zongorán. Tehát a családikor az imádságra nevelés legfontosabb helye lehet akkor, ha a gyermek szüleit komolyan és áhítattal látja imádkozni. Ha a családiján nem kapott a gyermek semmi indíttatást az imádságra, akkor az iskola csak a legritkább esetben tudja helyrehozni ezt a mulasztást. Az iskola első feladata az imádságra nevelésben Jézús Krisztus életének és személyiségének, valamint tanításainak minél alaposabb ismertetése. Rá kell nevelnünk a gyermeket a szorgalmas bibliaolvasásra. A másik nagyon fontos tényező a vallástanár imaélete. Ha a vallástanár nem tud áhítattal, alázattal, teljesen Krisztus szellemében imádkozni, akkor soha nem bírja felgerjeszteni növendékeiben az imádság helyes szellemét. De nem elegendő a hívő és alázatos lélek,
