Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 5. szám - Egyházi és iskolai hírek
Egyházi és iskolai hírek. 119 san'osztja el, és céltudatosan alkotott, az élő nyelvből vett illusztráló példákkal szemlélteti, bőven közölve mind olasz olvasmányokat, mind olaszra fordítandó gyakorló szövegeket. így szinte észrevétlenül megtörténik az elsajátított nyelvtani anyag begyakorlása és rögzítése is. Ki kell emelnünk a könyvben bőséggel található szólásmódokat, italianizmusokat, melyeknek magyar megfelelőjét is megkapjuk, s így jól elősegítik az élő nyelv szellemébe való behatolást, továbbá az igevonzatnk és rendhagyó igék jegyzékét. Ezek mind nagyban fokozzák a világos, könnyen érthető magyarázatok és a lényegest kiemelő nyomdatechnikai kiállítás mellett a könyv használhatóságát. Kár, hogy szójegyzék nincs a könyvhöz csatolva, mert így nehéz szótár nélkül használni. rtt-ott kifogást lehetne emelni a nyelvtani rendszerezés és a szakkifejezések szempontjából, de mivel gyakorlati célzatú, nem szakemberek számára készült nyelvkönyvről van szó, könnyen eltekinthetünk némi kisebb pontatlanságoktól. Ember Ernő. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HÍREK--------------1 Tessedik Sámuel. 200 éve született a gazdasági szakoktatás úttörője, Szarvas evangélikus papja. Külföldi tapasztalatok alapján megjavította a szikes talajt, akácfával ültette he a földeket, lóherét, lucernát termesztett, a népet házi iparra nevelte, egészséges életre szoktatta. 53 éven át dolgozott s nevelt községében 1820 április 20-i haláláig. Küzdött rágalmak, gáncsolások ellen, felőrlődött ereje : de most újra él. Szarvason középfokú, igen virágzó gazdasági középiskola van, szobrának alapkövét letették nagy ünnepség keretében, emléktáblák is hirdetik emlékét. Főként azonban büszke úttörő, korát megelőző munkájára evangélikus egyházunk. A sok népfőiskola s immár közel tíz gazdasági középiskola pedig feltámadását hirdeti. b. d. 1». KOVÁCS SÁNDOR. (1869—1942.) Valamikor régen, századunk eleje táján történt egy egészen mindennapinak, jelentéktelennek látszó dolog. Hogy mi volt, majd elmondjuk, de előbb egy kis szellemi korkarcolatot kell rajzolnunk, hogy megértsük. Irodalmunkon, művészetünkön, de különösen sajtóéletünkön ekkor ömlött el a legminőentelborítóbban az a hullám, amely az eszmény és érték fogalmát csak a nemzetközi és egyéni tehetség mértékével volt hajlandó mérni, amely előtt csak a Xobel-díj volt tekintély, és amely számára a család, haza és vallás köteléke és tradíciója a szellemi munkának nem medre, nemes verete, hanem csak akadályozója és gátlója volt. A gátlásnélküli szellem és művészetszolgálat vezetőszékhelye a szabadkőművesség lett, és boldogan büszkélkedtek vele. akik tagjai lehettek és lettek, hogy lerázhattak magukról minden nemzeti és felekezeti különbséget ; a világpolgárság és a nemzetközi humanizmus szellemében szárnyalhattak szabadon a l’art pour Part jellegű célkitűzéseikért. És ekkor történt a jelentéktelen dolog. Az akkor még élő „Budapesti Hírlap“ tárcarovatában megjelent egy cikk Kovács Sándor neve alatt, amire sokan felfigyeltek, kutatták, ki ő, és sokan üdvözölték a kezdő kis pozsonyi teológiai tanárt. Pedig a cikket sem ő írta, ami már magában véve is szokatlan volt ebben a mindenekfölötti éntörtető es énérvényesítő korszakban. Pusztán egy levelet idézett, illetőleg közölt a magyar reformáció korszakából, egy
