Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 5. szám - Dr. Péter Zoltán: A középiskolai tanulmányokra való rátermettség előzetes megállapításának kérdéséhez
106 Dr. Péter Zoltán : Középiskolai rátermettség kérdéséhez. létrehozó „tehetségre“ teljes bizonyossággal nem lehet. Ugyanazt a feladatot egészen más feltételekkel, adottságokkal nézi a művelt környezetből származó gyermek, aki már hasonló gondolatkörben forgolódott, mint a züllött, vagy csak műveletlen környezetben élő. Ha mindketten megoldják, egészen eltérő lelki diszpozíciók az eredmény előidézői egyiknél, mint a másiknál. Hogy adott esetben az előidéző tényezők közül melyik volt a döntő, azt semmiféle kísérlettel megállapítani nem lehet, mi csak a megoldás helyességét állapíthatjuk meg. Arra nézve is megoszlanak a vélemények még a kísérleti lélektan hívei között is, hogy ezekkel a ,,test“-ekkel lehet-e az átlagnál magasabb képességűeket kiválogatni, vagy csak a gyengébbek kirostálására valók.10 11 Erismann is helyteleníti a tehetségvizsga kötelezővé tételét a felsőbb iskolafajba való átlépésnél.11 Az e téren szerzett tapasztalatok igen kedvezőtlenek. Az intelligenciavizsgán beváltak nagy részét később ki kellett selejtezni. Ennek okát részben a meg nem felelő módszerben látja, de sokkal inkább az intelligenciavizsgálat alaptermészetében. Tömegvizsgálatra nem alkalmas ez a módszer. Az eredmény alapján nem lehet dönteni a gyermek sorsa felől. A legtöbb „test“ pedig egyáltalán nem is alkalmazható tömegben. Lipmann éppen ellenkezőleg azt tartja, hogy a tehetségvizsgák csak csoportos vizsgálatra valók, amikor a teljesítmények alapján rangsort lehet felállítani (mennyi ellenmondás jön ki az ilyen párhuzamos rangsorokból!), de az abszolút tehetség kiderítése felette nehéz. A jövő fejlődés útját megjósolni nem lehet ez alapon. Hogy miképpen fog alakulni a gyermek lelkisége, azt ezek a vizsgálatok nem árulják el, mert mindig csak az éppen adott helyzetben mutatkozó teljesítőképességet jelzik. Csak a legközelebbi jövőre lehet velük némi valószínűséggel következtetni, mint az időjóslás terén. Minél konkrétabb célt szolgálnak, annál többet érnek. Nem a tehetségek kiválogatását, csak egyszerűen a felső iskolafaj megkövetelte teljesítményekben való jártasságot lehet velük puhatolni. Itt is kiegészítésre szorulnak. Előnyük a gyors eredmény. Hátrányuk ezzel szemben: a magasabb lelki jelenségekre nem alkalmazhatók, igazában csak az érzékszervek működése, a figyelem, az emlékezet és némileg a gondolkodás területére szorítkozik alkalmazhatóságuk. Ezen okok miatt újabban a tehetségvizsgálatokat (amelyeknek előbb éppen olyan túlzott jelentőséget tulajdonítottak, mint a Weber—-Fechner-féle törvénynek annak idején) más eljárásokkal egészítik ki. Stern Vilmos, a modern intelligenciakutatás egyik előharcosa Hamburgban maga vezette be a kiválogatásnál a tehetségvizsga egyoldalúságainak kiküszöbölésére a tanítói vélemény, kérdőívek és az iskolai bizonyítvány tekintetbe vételét. Lipmann is fontosabbnak tartja a hosszú időre kiterjedő alapos megfigyelést, mint az egyszeri vizsgát. Szándékosan hivatkozom fentiekben kizárólag kísérleti pszichológusokra. Az ő józan álláspontjuk is óv attól, hogy ezeknek a kísérletezéseknek túlzott jelentőséget tulajdonítsunk. A gyermek fejlődésben lévő lénye különösen alkalmatlan arra, hogy ,,test“-ekkel állapítsuk meg értékét (Az ú. n. pszichotechnikai vizsgáknak nagyobb az érvényük, mert későbbi életkorban, már fejlettebb lelkiségre vonatkoznak, és határozott életpályák, legtöbbször technikai jellegű foglalkozások körében meghatározott teljesítőképességeket vizsgálnak velük, pl. színvakság megállapítása a vasutasok felvételénél stb. A gimnáziumba lépő tanulónál nem ilyen elszigetelt funkciókra vagyunk kíváncsiak, hanem egész lelkületére.), sőt ez alapon tegyünk számítást jövő fejlődésére nézve. A gyermek lénye megállapodatlan, a serdülés kora előtt jóformán nem is jelentkeznek összes szellemi funkciói, nem egynek a kibontakozása későbbre esik (elvonás, értékelés stb.). Ami megvan, az is nagy átalakuláson megy keresztül. A középiskola mai alakjában a középszerűek, nem a tehetségesek isko-10 így Lipmann id. mű 123. 1. 11 Th. Erismann u. M. Moers: Psychologie der Berufsarbeit und der Berufsberatung. (Psychotechnik.) Lipcse, 1922. I. T. 103. és köv. 1.
