Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 1. szám - Burián László: Imádságra nevelés a vallástanításban
4 Burián László : Imádságra nevelés a vallástanításban érzéki benyomásról a másikra, ezért a koncentráció a gyermeknek nagyon nehéz feladat. Az imádság második feltétele a lélek vágyakozása s valamely hiányának Isten segítségével való pótlása. Ilyen lelki természetű hiányérzet még a gyermekkorban nem található. A harmadik feltétel, az isteni jelenlét érzése, felébreszthető. Önmagunk odaadása, az Istentől függés érzete, életünknek Istenre bízása a gyermeki lélek természetes érzése, hiszen ugyanezt teszi szüleivel is. Az imádság fajai közül legközelebb áll a gyermekhez a kérő ima. Ebben a gyermek egy színvonalon áll a pogány kezdetleges vallásokkal. Hajlamos a gyermek az Istennel való alkudozásra, fenyegetődzésre, ha imádsága nem teljesül, sőt átokimádságra is, amikor csapásokat, szenvedést és halált kér a neki nem tetsző egyénekre. Az elmondottakból láthatjuk, hogy a keresztyén imádságra nevelés feltételei, bár kezdetleges fokon, de megvannak a gyermekben. A gyermek énjének elkülönültsége már a gyermekkor utolsó éveiben megszűnik, ekkor már igyekszik beilleszkedni társai közösségébe. A gyermek még a természetben él, ezért külön a természetet nem ismeri, később, amikor énje feloldódik társai közösségében, akkor is csak a kollektív tudat alakul ki, még saját énjét nem ismeri, magáról sokszor harmadik személyben beszél. Az ifjú azonban már felfedezi énjét, a belső világot, már érzi, hogy ő egészen más, mint ez a világ, mint a többi emberek. A külső tekintélyeket nem tiszteli többé, szabadság után vágyik, függetleníteni akarja magát minden vezetéstől. Fényes és merész álmokat sző a nagyságról és érvényesülésről. Minden embernek három irányban kell tisztáznia viszonyát : a közösség, élettárs és a Végtelen irányában. Az ifjú utolsó gyermekéveiben, mint ahogyan már említettük, tisztázta viszonyát a közösség irányában, bár még ebben a későbbi években sok változás áll be, most érkezett el az ideje, hogy tisztázza viszonyát a jövendő élettárs irányában. Természetesen ez hosszú időt igénylő folyamat. A serdülés korának sok szeszélyes szexuális izgalma éppen ebből magyarázható. De hátra marad még a harmadik viszony tisztázása : a Végtelenhez. E két utóbbi viszonyulás hatással van a vallási élet fejlődésére. A szexuálissal kapcsolatban kifejlődik az ifjú bűntudata a kísértések küzdelmében. A Végtelenhez való viszonyuláshoz pedig tehetetlensége hajtja, mert észreveszi, hogy a szabadságot, erőt, hatalmat, érvényesülést csak a Végtelen segítségével éri el. Aki Istent, mint bűnbocsátó Atyát, mint küzdelmünkben legfőbb segítő erőforrást ismeri meg, az megtalálta a Végtelen irányában a helyes viszonyt. Az imádság feltételei közül a figyelemnek a belsőre való összpontosítása a serdülőkor természete szerint adva van. A hiányérzet, boldogtalanság, tökéletesedésre való vágy éppen a serdülőkor jellemzői, tehát az imádságnak ez a feltétele sem hiányzik. Az odaadás, a függésérzet hiányzik ugyan, de felébreszthető,
