Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
Hazai és külföldi irodalom. 91 rá is mutatott, mindig közelebb állt a magyar lélekhez, mint az érzelmek és a tudatalatti homályos világát kiindulási alapul választó filozófiai irányok. Tagadhatatlan, hogy minden igazi filozófus elölről, az alapoktól kezdi rendszere felépítését. Ezért hát filozófiai nevelés olyan értelemben, mint pl. az irodalmi műveltség sokkal kisebb jelentőségű az új rendszer alakításának igényével fellépő bölcselők számára. Ennek ellenére merész dolog, sőt hiábavaló kísérlet lenne a filozófiai problémák fejlődésének tényét tagadni. Ha a magyar filozófia fejlődésének jövőjére gondolunk, Böhm Károly rendszerének, a Pauler Ákosé mellett, az egyetlen önálló elgondolásokkal és magyar szelleműséggel rendelkező bölcseletnek kiindulási alapul kell ebben a fejlődésben szolgálnia. Hogy ennek a lehetőségéhez nemes tettével — bizonyára anyagi áldozatoktól sem visszariadva — az Országos Evangélikus Tanáregyesület hozzájárult : a magyar tudományos világ egvbehangzó köszönetét érdemelte ki. Dr. O. N. G. Trócsányi Dezső: Bölcselettörténelem. Pápa, 1939. (Teológiai Kézikönyvek, 7. szám.) A filozófia történetét megírni többet jelent, mint az egyes bölcseleti rendszerek ismertetését egymás mellé helyezni : minden bölcselettörténelem többé-kevésbbé új rendszerrel, vagy legalább új szempontokkal gazdagítja az emberi gondolkodás történetét. Különösen nyereség a magyar tudományos irodalom számára egy-egy új filozófiatörténet, nemcsak azért, mert ilyen összefoglalásokban meglehetősen szegények vagyunk, hanem azért is, mert minden filozófiatörténeti munka, különösen, ha az a magyar gondolkozás fejlődéséről is szól -— mint Trócsányi Dezső könyve —, hozzásegít bennünket annak a megismeréséhez, hogy milyen szerepet játszott a magyar szellem öntudatosulása az egyetemes emberi fejlődésben. Trócsányi nem másod- és harmadkézből vett anyaggal, szempontokkal és értékelésekkel dolgozik, eredeti felfogást mutat anyagának felfogása, elrendezése és főleg az, hogy egyetemes szellemtörténeti háttérbe ágyazza az egyes filozófiai rendszereket. Bemutatja, hogy kor és gondolat a kölcsönös hatás viszonyában áll egymással, a nagy filozófusok rendszere — bár mindegyik túlnő korán — nem légüres térben alakult ki, hanem az emberi szellemi fejlődés egy-egy újabb állomását jelenti. A művelődéstörténeti háttér megrajzolása mellett másik nagy értéke Trócsányi bölcselettörténelmének az a keresztyéni alázat, mellyel anyagához közeledik. Megérti, hogy a filozófus szellemi autonómiára törekszik, de igen helyesen rámutat arra is, hogy minden igazi filozófus, mégha Isten nélkül akarja is felépíteni rendszerét, valamilven formában visszatér Hozzá. Dr. O. N. G. Magvető. A magyar irodalom élő könyve. Összegyűjtötte Móricz Zsigmond. Budapest, 1940. Kelet Népe kiadása. A magyar irodalom egészéből antológiát összeállítani, még hozzá alig több, mint 300 16-rét alakú lapon, úgy hogy abban még népdalok és közmondások is helyet kapjanak : nem könnyű feladat. Hogy az ezzel járó nehézségeket még Móricz Zsigmondnak sem sikerült teljes mértékben legyőznie, ezért nem vethetünk követ rá. A gyűjtemény a Halotti Beszédtől egészen Illyés Gyula újabb verseiig ízelítőt akar adni irodalmi termésünk legjavából. Mivel a kiadó elsősorban a magyar népnek és a magyar ifjúságnak szánta gyűjteményét, azt várnánk, hogy a legjellemzőbb, legértékesebb műveket válogatja össze. Móriczot azonban ennél egyénibb és sajátosabb szempont vezette : Olyan műveket keresett, amelyekben ,,a magyar és krisztusi szociális nemzeti tűz izzik". Tagadhatatlan, hogy jogosult és nem is a magyar irodalom lényegén kívül eső szempont ez. Ennek egyedüli és nem is éppen következetes érvényesítése mégis egyoldalú és hibás ítéletekhez vezetheti éppen azokat — a népet és az ifjúságot —, akiknek Móricz e könyvet szánta. Mert nyilvánvaló, hogy téves nézetek alakulnak ki abban a magyar irodalmat épp ez antológiából megismerni akaró ifjúban, aki pl. Arany Jánostól csak két művet — egy részletet Az elveszett alkotmány