Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 12. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom 357 erőteljesebben, hogy az új Magyarország megépítésében nincs nagyobb nemzeti erőnk nyelvünk géniuszánál, „elnyomott magyar százezreket a legszorosabb faji kapocsként tart össze az a hősi küzdelem, mely nyelvünk jogaiért folyik“. De keserűen kell megállapítani, hogy bár hivatalos iskolapolitikánk ma már hangsúlyozza a nemzeti tantárgyakat, elsősorban nyelvünk és irodalmunk tanítását, mégis sem a hivatalos körök, sem a magyar közvélemény nem érzi kellőképpen, hogy a nyelvvédelem nemzeti létünk alapját érintő fontosságú. Szinte kétségbe kell esnünk, ha látjuk, mit tettek e téren más népek, míg nálunk a gimnázium IV. osztályától heti három órán tanítjuk a magyar nyelvet és irodalmat! Nálunk az e téren tett intézkedések csak a felszínt érintik, nem hatnak a dolog gyökeréig. De azért nagy hite van a szerzőnek, hogy lehet eredményt elérni. Kötelessége van itt minden magyar embernek, több a műveltebb embereknek, majd a tanároknak, de a magyar nyelv tanárainak vállain van a legnagyobb felelősség. A mű legnagyobb érdeme, hogy nemcsak elméletileg tárgyalja a kérdést, gyakorlati oldalról is megmutatja. Magyarnak kell lenni az iskola épületének és minden berendezésének, mert csak az egységes magyaros hatás hozhat kellő eredményt. E szempont legyen uralkodó az igazgató és a tanári kar minden tagjának minden intézkedésén, főként az ifjúság előtt.megjelenő közléseken. Egymás ellenőrzését is gyakorolnunk kell. A mű legnagyobb része a magyar nyelv tanárai kötelességeinek tárgyalása. Itt túlzott az optimizmus, mert feltételezi egyrészt, hogy a heti három magyar órából az előirt anyag elvégzése után külön órákat is el lehet szakítani a nyelvvédelemre (bármennyire elsőrendűnek is tartjuk azt) másrészt, hogy a dolgozat javításokkal, mellékmunkákkal (önképzőkörök, könyvtárak stb.) legjobban megterhelt magyar szakos tanár, ki e mellett ugyanannyi óraszámmal dolgozik, képes legyen külön munkára. Pedig lehetetlen, hogy lelkiismereti furdalást ne érezzünk, mikor e művet olvassuk, látván, hogy mennyi feladatot nem teljesítettünk eddig, és úgy érezzük, meg is kell lenni annak, ami e téren ránk vár, még ha eddig végzett és fontosnak tartott munkánkból el is hagyunk valamit. Kettős munkakört állapít meg a magyarórák tanárai számára : 1. hibamegelőzés ; 2. hibajavítás. Az 1. munkakörbe tartozik a remekírók, s azok között elsősorban napjaink népies nemzeti irányú íróinak olvastatása, s annak megbeszélése a liszla magyarság szempontjából is ; e művek otthoni olvastatásának megkedveltetése ; olvasmánykísérő jegyzetkészítés, nyelvszépségekkel foglalkozó dolgozati ételek kitűzése, kiváló magyar íróművészek nyelvsajátságainak rendszeres órai tárgyalása és otthoni tanulmányoztalása, az irodalomismer- tetés nyelvértékelő szempontjának érvényesítése, megrögzítésre méltó versek és prózai részek rendszeres tanultatása, hibátlan magyarsággal beszélő színészeink és előadóink minél gyakoribb hallgatása, ha másként nem, rádió és hanglemez útján ; a végigtanult vers szavaló előadása, az önképzőkörök nyelvművelő feladatai, az iskolai versenyek és pályázathirdetések nyelvmunkál- tatása, a könyvjutalmazások nyelvművelő vonatkozásai, az iskolai ünnepélyek diákszereplőitől is elvárható nyelvi hibátlanság igénylése, diákkirándulások magyarságismertető sajátos nyelvtanulmányozása, a nagyvárosi diákélet egészségesítésére rendezendő faluismertető tanulmányutak rendezése, a nyelvművelés szempontjából kapcsolat létesítése a szülői házzal. A továbbiakban a hibajavítás jogosságát tárgyalja, azután megállapítja, hogy e tevékenység részben alkalmi, részben tervszerű munka. Az alkalmi rész a tanulók hibaészlelő és hibajavító munkáiból is áll. A tervszerű munka a tanulóknak társaik, ismerőseik beszédeiben előforduló, vagy olvasott művek magyartalanságainak helyesbítése, ilyen irányú jegyzetek készítése, s azoknak 1—1 órán való megtárgyalása. Ki kell terjedni munkánknak a kiejtési, hangsúlyozási és hanglejtési hibákra, magyar szavakkal könnyen pótolható idegen szavak irtására, de főként a szófűzésbeli hibák megszüntetésére. — Ezekre a szerző gyakorlati útmutatásokat is ad. Az az érzésünk, hogy ez nemcsak régóta érlelődő problémája a szerzőnek, hanem bizonyosra vehetjük, hogy ő a maga körében lehetőleg mindent megtett e nagy cél érdekében, mert teljes élményszerűséggel hat ránk műve.
