Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 12. szám - Otrokocsi Nagy Gábor: A költői élmény és műalkotás viszonyának szemléltetése a VI. osztályban
334 Olrokocsi Nagy Gábor: A költői élmény a VI. osztályban vonatkozhatott kezdetben ez a kép? Erre a kérdésre már nem kapunk feleletet a költőtől. Nekünk magunknak kell választ adnunk, s feltehetjük, hogy a hervadás képét Vörösmarty kezdetben saját szerelmére vonatkoztatta. Szerelme, mely csupa ártatlanság volt, s számára csak bánatot jelentett, úgy hervadt el, mint ahogy a liliom elvirágzása után lehullatja szirmait. A költő tehát élményállapotát képben fejezi ki. Érzelmei csak úgy válnak számunkra hozzáférhetőkké, csak akkor válhat számunkra is élménnyé a költő élménye, ha úgy fejezi ki magát, hogy mondanivalója bennünk az érzékelhető valóság illúzióját kelti. Ezért használja a hervadás képét szerelme lassú elmúlásának szemléltetésére. A hervadás képe azonban tovább érik lelkében. A hervadás folyamat, bemutatásához történések sorát kell számunkra elmondania : mesét, cselekményt kell kitalálnia. S miért éppen nőalakot választ születendő cselekménye hőséül? Nyilván azért, mert a nő hivatása a szerelemben csúcsosodik ki. A férfinak más céljai is vannak, a női lélek az, amelyik teljesen fel tud oldódni a szerelemben, a reménytelen szerelem csak a nő számára jelenthet igazán elhervadást. Miért helyezi továbbá a költő elbeszélése cselekményét a középkorba? A romantika érdeklődési irányának magyarázó elvére — mely a Zalán futásával kapcsolatban már szóba került — éppen csak utalunk, most pusztán az élmény „öntudatlan logikájából“ akarjuk megérteni a mese keletkezését. Tudjuk, hogy a költő szerelmi vágyának teljesülése előtt legfőbb akadályként az a társadalmi különbség állott, mely a szegény házitanítót a gazdag és tekintélyes földesúr leányától elválasztotta. Hazai történetünk melyik korában voltak az egyes társadalmi osztályok között áthághatatlanabb válaszfalak, mint a középkorban? A cselekmény — egy leánynak nagy társadalmi különbségek miatt bekövetkező szerelmi hervadása — legalkalmasabban a középkorba állítható be. Hogy a társadalmi akadályok legyőzhetetlensége nyilvánvaló legyen, a leánynak a királyba kell beleszeretnie. Olyan királyt kell azonban Vörösmartynak választania, aki legalább a néphitben közvetlen érintkezést tartott fenn alattvalóival, mert csak így képzelhető el, hogy polgári származású leány beleszeressen. A köztudatban leginkább Mátyás királyról él az a hit, hogy álruhában a nép között járt: a költemény másik főszereplője tehát Mátyás lesz. Miért kell továbbá Ilonkának a világtól elvonulva — ahogy képzeljük — egy erdő közepén laknia? Tanítványaim két okát adták ennek: Egyedül csak így lehet, hogy Ilonka nem ismeri a királyt. Ha pl. egy budai polgárleánynak a király iránti szerelméről szólna az elbeszélő költemény, már nem tudnánk olyan rokonszenwel kísérni a leány sorsát, mert nagyravágyást látnánk szerelmében. Egy másik tanulóm szerint Ilonka, mint a nagyvilági élettől távol élő leány inkább megfelelt Vörösmarty szerelme szimbólumául, mert Vörösmarty szerelme is ilyen világtól elzárt, érzéki vágyaktól meg nem fertőzött szerelem volt. Mikor eddig eljutunk a költemény belső, logikai szálainak a fel-
