Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 12. szám - Bartók Miklós: A szellem kérdése a nevelésben
324 Bartók Miklós: A szellem kérdése a nevelésben gyöngyszemek, magukban szépek, de együtt semmit sem jelentenek. Sokat olvasott, bármit szívesen körülrajongó Schöngeist ok többnyire nőies típusa ez, akiknél az egyirányban beszívott szépséget a szellem belső vérkeringése nem viszi el a szervezet minden sejtjébe, s míg egyik felükkel poéták, másik felükkel, sokszor az élet legfelségesebb kérdéseivel szemben hallatlanul aprók és prózaiak. S gyakori ennek az ellenkezője, amikor látszólag mogorva, bensőjükben kihalt és blazirt, emberek egy-egy elejtett szavából hatalmas koncepciók sarkai ütköznek ki, s kicsinyesnek látszó tetteik vagy éppen félszegségeik éveken, sőt egy egész életen át következetesen egymást igazolják, s életük végső eredményéből lehet csak felismerni, hogy mindezek egy klasszikus jellem mélységesen őszinte megnyilatkozásai voltak. Itt a forma volt, remekbe szabva, és a tartalom, gyérebb s kevesebb változatú. Sivárnak látszó, zordon egyéniségek nemességéről, s gazdag színezetű jellemek léhaságáról regényeket írtak már éppen azok az írók, akik az emberiség prototípusait elvont képletekben szerették megeleveníteni, valószínűleg azért, mert spekulációra hajlamos elméjük a forma és tartalom ellentmondásainak extrém, eseteiből látták bennfoglalva a világ összes lehető egyéniségeit. Ezek azonban nagyított példányok, mint a szemléltető képeken látható méteres rovarok, szanadszemmel nézve azonban a világ elmosódó sablonokból áll, s ide kell a tudomány és intuíció egyesítése, a szintézis felsőbbrendűsége, a forma és tartalom vonalainak egymással való kiegészítése. Értékes nyilván az a szellemiség lesz, ahol a forma és tartalom nem rontja, hanem növeli egymás plaszticitását, ahol a kettő egymásnak megfelel, s rendszer fedezhető fel a kettő viszonylataiban. A forma és a tartalom egyénen belül vett összefüggése sem eléggé szilárd alap azonban a végső értékeléshez, mert már a kiindulásnál meg kellett állapítanunk, hogy szelleme nemcsak az egyénnek, hanem a közösségnek is van, s ha a szellem mindenkor szintézis, akkor lényege az egyén és közösség egymásbon való tükröződésében fog még jobban ki teljesedni. Az egyén5 szellem belső aránya és egyensúlya nem mérhető le a nélkül, hogy viszonyát a ..zellem makrokozmoszá- hoz meg ne állapítsuk, mert az egész és a rész korrelatívumok, nemcsak logikailag, hanem a valóságban is. Egy égitest forgása önmaga kerül eredménye a többi égitestek forgásának, vonzásának és keringésének, s ha a többiek összefüggéséből kiszakítjuk, nem lesz sem oka, sem magyarázata önmagában végzett mozdulatainak. Valamely tágabb totalitás, országok, történelmi korok vagy világrészek szellemisége olyan meghatározója az egyesnek, mint az óceán a belőle vett cseppnek, s nem érthető meg a vízcsepp kémiája a világ összes vizeinek törvényei nélkül. Ezért az egyénnek önmagában vett vizsgálata nélkülözi a magasabb zsinórmértéket, vagyis olyan tulajdonságokkal is megelégednék, amely felől az egyéni szellem nyugodtan kihullhatna a lényegét meghatározó magasabb egységekből. Milyen részt képes az egyes szellem magába ölelni milliók szelleméből, s milyen jelentős
