Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 12. szám - Bartók Miklós: A szellem kérdése a nevelésben
318 Bartók Miklós[: A szellem kérdése a nevelésben mennyire hálózza be az egész egyéniséget, s az a jelentés, amellyel térben és időben szétszórt cselekedeteken, szándékokon és hajlamokon átszűrődik, mennyire világos. A szellemnek ezek a formális feltételei adják az egész individuum acélvázát, nyilvánvaló, hogy ennek hibátlansága, arányai és masszivitása jelzi a szellem értékességét formális szempontból. Vannak összetákolt lelkek, melyekből hiányzik a kristályosodás világos rendszere, más következik az érzelmükből, mint az értelmükből vagy az akaratukból, mások délelőtt és mások délután, tegnap és ma nem premisszája a holnap konklúziójának, mert mindent a hangulat, pillanatnyi ötlet és külső körülmények eredményeznek, nem pedig a lélek fundamentumának belső elrendezettsége. És vannak remekművek, melyeknél tisztán kivehető a lélek geometriája, mint a gótikában az alaprajz, ahol a fő a szerkezet, s minden vonal, dísz és kődarab ennek az eredménye. A szellem a lélek stílusa, melyet úgy lehel magából, mint a kölni dóm tornyai és kőcsipkéi a középkor életérzését, hangulatát és világnézetét, s amint vannak zagyva, stílusnélküli épületek, ugyanúgy vannak stílustalan lelkek. A tehetségvizsgálat méri a reakciós időt, az asszociáció és következtetés gyorsaságát, az emlékezet pontosságát és tartamát, vagy a figyelem éberségét és szívósságát. A karakterológia Klages nyomán eljut odáig, hogy e részletmunka helyett az ember fenomenális összegyéniségét kell látni és lemérni az idevonatkozó kutatásoknak. A mi szempontjaink ennél is messzebbre mutatnak: egy ismeretlen nyelv amorf szótömegéből meg kell írnunk a nyelv grammatikáját, kövek és tengerek néma messzeségéből, az égitestek hallgató titkaiból le kell szűrnünk a természettudomány írott törvényeit. S amelyik lélekben ilyet nem találunk, vagy a felfedezett rendszer önmagának ellentmond, düledezik, vagy a mikroszkóp lencséje alatt elpárologd arra ki kell mondanunk, hogy szelleme alszik, mint a magban a csira ; meg kell állapítanunk, hogy fejlődésképes-e. és mivé nőhet, vagy szülője eleve a primitívség volt. Egy példából kevésre lehet következtetni, a példák ezreinek felsorolására pedig e rövid összefoglalásban nincs meg a lehetőségünk. De fejtegetésünk irányát talán egy rövid példa is eléggé mutatja. Hipnotikus kísérleteink között az egyik tanítónövendék azt a szuggesz- tiót kapta, hogy felébredve hatvan éves lesz. Más növendékek eme poszthipnózissal előidézett illúziójukban élethűen lejátszották egy hatvanéves ember gesztusait, gondolkodásmódját s előadták élet- körülményeiket. Elmondták, hogy kántorok vagy tanítók, pontosan a helyet, hogy hol működnek, milyen osztályt tanítanak, milyen ambíciókkal és eredményekkel. Volt, aki nyugdíjasként mutatkozott be, elmondták, hogy nősek vagy nőtlenek, ki a feleségük, hány gyermekük van, hogy hívják őket és merre vannak. Pontos nyomozás megállapította, hogy ezek mind olyan adatok voltak, melyek mostani tudatukban is már helyet foglaltak, működési helyükül szülőfalujukat nevezték meg, leendő terveik mostani hajlamaikból következtek. Feleségükül olyan leányneveket említettek, akiket jelenleg is
