Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 11. szám - Dr. Juhász Béla: Túlterhelés a líceumban
302 Dr. Juhász Béla : Túlterhelés a líceumban anyag' értelmének sikertelen keresése túlterhelheti a tanulót. E tekintetben a tankönyv — ha nem jó — sűrűn félrevezethet tanárt, növendéket egyképpen; van tanár, aki nem ismeri fel, hogy a „túlbuzgó“ tankönyvíró közreadott anyagával „túlméretezte“ a tanítástervi követelményeket s mindent szóról-szára megtanultat. A rossz tankönyv a diáknak, tanárnak nagy ellensége, hiszen még az is irányíthatja a tanárt, és segíti vagy hátráltatja a növendék munkáját, hogy a könyv milyen nyomdatechnikával készült: dűlt betűivel, apróbetűs soraival, diagrammáival feltünteti-e egész határozottsággal: mi mivel tartozik egybe, mit kell elkülönítve láttatni, mit szán pontos, teljes megtanulásra és mit csak olvasásra, szemléltetésül; ennek a fontosságát belátjuk, ha azt idézzük, hogy a növendékek jórésze az emlékezet iránya szempontjából localis, visualis, az ismeret-megtartás jósága a léleknek e sajátos vonásától függ, tehát a túlterhelést is érinti. Ismételjük, itt csak néhány szempont, elv érintésére szorítkozunk. Olyan kérdések ezek, hogy mindegyike külön-külön részletes fejtegetést érdemelne a túlterheléssel jelentkező feladatok megoldásában. Azt is csak éppen közbevetjük, mert idetartozik, hogy ha az iskolafenntartó sokféle okból nem gondoskodik olyan mértékben az iskola felszerelésének, épületének rendbentartásáról, nevelőinek tisztes ellátásáról, amint az kívánatos, szükséges volna : az elégtelenség, a hiány túlterhelést okoz. Mert mindaz megterheli a növendéket, amely hiányával vagy gyarló voltával túlfáradást idéz elő, ami nem olyan, amilyennek lennie kellene (sötét, zsúfolt tanterem, túlságosan alacsony vagy magas padok, rossz térkép, kopott tábla stb.), vagy ami nincs, pedig szükség volna reá (szemléltetőképek, kísérleti eszközök, gazdasági gyakorló terület stb.), hogy valamit megértsenek vagy jobban megértsenek, felfogjanak, valamiről pontosabban meggyőződjenek, valamit sokoldalúbban érzékeljenek. Minden hiány vagy hiányos, alkalmatlan, meg nem felelő, a rendesnél nagyobb : külön fáradságot keltő erőfeszítést, külön felesleges munkát követel, s ezzel a figyelmet elveszi attól, amire pedig nagyon nagy szüksége volna (rossz padülés-figyelés-tanulás szerves kapcsolata nyilvánvaló). Az sem közömbös, hogy a fenntartó magatartása a tanárok irányában milyen lelkiállapotban tartja az iskolai nevelőket. A tanár az állandó lelki kétségek, naponkénti nyomasztó érzések hatására nem tudja a kívánt lendülettel munkáját végezni, ez az eredményt csökkenti, amelynek észrevevése újabb keserűség forrása, aminek nyomán újra a munka-érték süllyedése jár : nem tud a fölösen okozott gond, bosszúság miatt elég szellemi erővel munkálkodni, élénken, derülten, nyugodtan dolgozni. A befelé, önmagába nem néző iskolafenntartó, amely minduntalan elfelejti, hogy a jó szellemi munkához nyugalom kívántatik : megterheli a tanárok lelkén át azokat a növendékeket, akiknek érdekében tartja fenn az iskolát; elfelejti, hogy ezekből a növendékekből lesznek az ő hívei; e helyett szakadatlan a panasz, hogy a hívek nem olyanok, mint amilyeneknek őket látni szeretné. Ezek a tapasztalatok szerfölött alkalmasak lehetnek arra, hogy a
