Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 11. szám - Nagy Miklós: A konventi jegyzőkönyv tanulságai
294 Nagy Miklós: A konventi jegyzőkönyv tanulságai hogy vájjon érvényt tudunk-e szerezni ennek a felfogásunknak, a közismerten más állami felfogással szemben! Mert pl. sajnálhatjuk, hogy a filozófia tanításában teljesen deferálnunk kellett. Ha a tantervnek és az utasításoknak igaza van, mint ahogy igaza van, és a filozófia valóban a középiskolai tanulmányok betetőzése, akkor nem elég rá a csonka VIII. osztályos tanév. Akik két éven át tanítottunk filozófiát több éven keresztül, tudjuk, hogy ez a tárgy volt az, amelyre nem volt kár, és nem volt eredménytelen a két esztendőt rászánni. Hisszük, hogy egy önálló református tanterv elkészítése ezen a téren is, de más vonatkozásban is nagyon sokat tudna lendíteni középiskolai nevelésünk ügyén. Ilyen érdekes kérdés a leánytanulók iskolázásának a kérdése is. Itt is ellentétben állunk a hivatalos állami felfogással. És joggal érezhetjük, hogy itt is nekünk van igazunk. Gimnáziumainkban régóta járnak be leánytanulók. És sohasem volt e miatt több baj, mint azokon a helyeken, ahol külön leánygimnáziumok is voltak. Lehet, hogy a városi, idegesebb légkör talán vezethet kilengésekre, de viszont ott amúgy is vannak külön leányiskolák. S ha a leányokat elnevezzük rendesen bejáró leánymagántanulóknak, akkor már nem lesz velük semmi baj? És ha 30%-tel nincs veszedelem, akkor 36%-tel van? Egy angol pedagógus írta a koedukációval kapcsolatban, hogy addig nem jogos a két nem elkülönítése, amíg a születéseket nem tudják annyira szabályozni, hogy az egyik városban csupa fiú, a másikban csupa leány szülessék. Erélyes és határozott állásfoglalás történt a táncmulatságok rendezésének a kérdésében. Hangot merek adni annak a véleményemnek, hogy ezt az állásfoglalást a református tanárság nagyrésze túlságosan szigorúnak érzi. Tudjuk, hogy ez a kérdés nagyon nehéz. Az egyház és az egyházi intézmények valóban nem világi táncmulatságok rendezésére hivatottak. De viszont a fiatalság számára a táncot a legtöbben nem tartjuk erkölcstelennek és bűnnek. Mint ahogy ezt a kis 2—3 éves gyermekek önkéntelen táncmozdulatai is bizonyítják. Mint ahogy a tanterv is a testnevelés feladatai közé sorolja. Túlságosan finommá válik tehát a megkülönböztetés, ha azt mondjuk, hogy a tánc ugyan természetes, de táncmulatságot rendezni nem szabad. Mert hiszen a Konvent rendelkezése nem tiltja el a táncot, csak a táncmulatságok rendezését. így tehát diákjainkat elengedhetjük olyan összejövetelre, ahol tánc is van, ha azt nem az iskola rendezi. És ez jobb lesz? Pontosabb és határozottabb lett volna egyenesen megtiltani középiskolai tanulóknak a táncolást! Felmérhetetlen horderejű az ú. n. kultúradó kérdése. Ebben a vonatkozásban még többet, és még erélyesebbet is szívesen láttunk volna. Ha u. i. be lehetne vezetni az igazságos és általános kultúradót, akkor lehetővé válnék az, hogy a református iskolák személyi kiadásait teljes egészükben állami közadókból fedezzék, s az egyházak terhének csak a dologi kiadások fedezése maradna. Mindnyájunknak éreznünk kell, hogy ez milyen fontos volna református iskoláinkra nézve.
