Protestáns Tanügyi Szemle, 1941

1941 / 11. szám - Csanády Sándor: A mi tragédiánk

Csanádi) Sándor: A mi tragédiánk

289

A mi tragédiánk.

— Katona József születésének 150. évfordulójára. —

Sokan, sokféleképpen, több oldalról, szinte kimerítően megvizsgálták már Katona József „Bánk bán“-ját. Értékének időfölöttiségét kiváló esztétikusok állapították meg. Bizonyítják, hogy a „Bánk bán“ hatása nem csökken, sőt növekszik. Ennek igazolását majd dramaturgiai, majd irodalmi, majd meg általános esztétikai értékeiben találják meg. Vannak, akik történelmi okokat is említenek. Hogy t. i. jól esik nagy történelmi események előestéjén, vagy nemzetünk nagy problémáinak megoldását kísérő megrázkódtatások közepette a magyar lélek viharálló erejét, a történelmi igazságnak mindenkor győzedelmeskedő beteljesülését szemlélni. Ezért adták elő 1848. március 15-ének estéjén is.

Fölösleges szószaporítás lenne, mások véleményét és okfejtését, mélyreható vizsgálódások eredményét ismételnénk csak meg, ha a nagy drámaíró születésének 150. évfordulóján, melynek napja 1941. november 11-én van, a „Bánk bán“ jólismert jelességeit sorolnék fel. Gyulai Pál után alig lehet újat mondani a dráma értékéről. Amilyen kérdéseket egy tragédia bírálatánál és értékelésénél fel lehet vetni, a „Bánk bán“-ra vonatkozóan Gyulai Pálnál mindazokat megtaláljuk.

Mi most Katona József leikébe akarunk belepillantani, ahol megszületett a magyar sorsunkba mélyen beleérző „Bánk bán“. Hiszen igaz, hogy vannak nagy történelmi regényeink, melyek hol a Nyugathoz csatlakozó magyarság belső vívódását, hol meg a mohácsi vész rettentő következményeit, ismét mások egy-egy tragikus sorsfordulatunkat, vagy az egész emberiség rokonszenvét felkeltő hősi küzdelmünket megrázó erővel tolmácsolják; hiszen igaz, hogy a „Bánk bán“ drámai felépítésébe általános emberi motívumok is beleszövődnek, s látszatra kettős ágban folyik a cselekmény; hiszen igaz, hogy a történelmi magyar lélek ábrázolását messze a hún időkig visszatekintve megtaláljuk irodalmunk sok remek alkotásában, de itt, Katonánál, a „Bánk bán“-ban, elsősorban Bánk nádor személyében, ha lefosztunk róla minden esztetizáló magyarázatot, megtaláljuk azt az időtlen magyar embert, aki ezer év óta halálra szántan, de el nem fáradva küzd és birkózik a Kárpátok között a Sorssal, melyet egyszer hívnak németnek, máskor meg töröknek, legutoljára Trianonnak.