Protestáns Tanügyi Szemle, 1941

1941 / 11. szám - Csanády Sándor: A mi tragédiánk

Csanádi) Sándor: A mi tragédiánk 289 A mi tragédiánk. — Katona József születésének 150. évfordulójára. — Sokan, sokféleképpen, több oldalról, szinte kimerítően megvizs­gálták már Katona József „Bánk bán“-ját. Értékének időfölöttiségét kiváló esztétikusok állapították meg. Bizonyítják, hogy a „Bánk bán“ hatása nem csökken, sőt növekszik. Ennek igazolását majd dramaturgiai, majd irodalmi, majd meg általános esztétikai értékei­ben találják meg. Vannak, akik történelmi okokat is említenek. Hogy t. i. jól esik nagy történelmi események előestéjén, vagy nem­zetünk nagy problémáinak megoldását kísérő megrázkódtatások közepette a magyar lélek viharálló erejét, a történelmi igazságnak mindenkor győzedelmeskedő beteljesülését szemlélni. Ezért adták elő 1848. március 15-ének estéjén is. Fölösleges szószaporítás lenne, mások véleményét és okfejtését, mélyreható vizsgálódások eredményét ismételnénk csak meg, ha a nagy drámaíró születésének 150. évfordulóján, melynek napja 1941. november 11-én van, a „Bánk bán“ jólismert jelességeit sorolnék fel. Gyulai Pál után alig lehet újat mondani a dráma értékéről. Amilyen kérdéseket egy tragédia bírálatánál és értékelésénél fel lehet vetni, a „Bánk bán“-ra vonatkozóan Gyulai Pálnál mindazokat megtaláljuk. Mi most Katona József leikébe akarunk belepillantani, ahol megszületett a magyar sorsunkba mélyen beleérző „Bánk bán“. Hiszen igaz, hogy vannak nagy történelmi regényeink, melyek hol a Nyugathoz csatlakozó magyarság belső vívódását, hol meg a mohácsi vész rettentő következményeit, ismét mások egy-egy tragikus sorsfordulatunkat, vagy az egész emberiség rokonszenvét felkeltő hősi küzdelmünket megrázó erővel tolmácsolják; hiszen igaz, hogy a „Bánk bán“ drámai felépítésébe általános emberi motívumok is beleszövődnek, s látszatra kettős ágban folyik a cselekmény; hiszen igaz, hogy a történelmi magyar lélek ábrázolását messze a hún időkig visszatekintve megtaláljuk irodalmunk sok remek alkotásá­ban, de itt, Katonánál, a „Bánk bán“-ban, elsősorban Bánk nádor személyében, ha lefosztunk róla minden esztetizáló magyarázatot, megtaláljuk azt az időtlen magyar embert, aki ezer év óta halálra szántan, de el nem fáradva küzd és birkózik a Kárpátok között a Sorssal, melyet egyszer hívnak németnek, máskor meg töröknek, legutoljára Trianonnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom