Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 10. szám - Hazai irodalom
286 Hazai irodalom rá arra a-történettudományban és a közvéleményben egyaránt mély gyökeret vert felfogás tévességére, amely József tanítómestereit a francia felvilágosodás íróiban keresi, s József igazi mesterét a vallásos jellegű német felvilágosodás egyik legjelentékenyebb elmélkedőjében, Pufendorfban találja meg. Ugyancsak elvetjük munkája tanulmányozása nyomán azt a helytelen képet, mintha József türelmi rendeletét előre kialakult, teljesen doktrinér jellegű elgondolásai alapján adta volna ki. Bár egyházpolitikai alapelvei még ifjú trónörökös korában kijegecesedtek, nem elvi elgondolások adtak indítást reformjaira, hanem a gyakorlati élet sokszor egészen kisjelentőségű ügyei indították meg a nagyarányú újiárendezés folyamatát. Ezt a folyamatot Mályusz époly mesterien rajzolja meg, mint azt a későbbi küzdelmet is, melyet a rendelet kiadása után vívtak annak ellenzői, a magyar dicasteriumok. Előadása itt egészen széles mederben halad, de egy percig sem sekélyesedik el, mert az akták és tettek mögött, mindig az emberrel, a cselekvő jellemmel találkozunk. Ez az ellenállás azonban végeredményben a protestánsoknak kedvezett, mert Józsefből bizonyos makacsságot váltott ki, s az uralkodó ennek hatására feladta korábban vallott elvét, s megszüntette a r. katolikusok kiváltságos helyzetét. A válaszfalak József uralkodása második felében a r. katolikus és a protestáns egyházak, s egyben a nyilvános és magángyakorlattal rendelkező helyek között mindinkább ledőltek. Ez pedig fontos volt nemzeti szempontból, mert biztosította az üldözött magyar protestánsok számára az emberhez méltó lelki és szellemi életet. A nagyszabású feldolgozás zárófejezete azokról az egyházkormányzati és egyéb egyházi kérdésekről számol be, melyek a türelmi korszak protestánsait foglalkoztatták. Mályusz Elemér feldolgozása a tudós tárgyilagosságával és elmélyedésével számol be a magyar protestantizmus egy fontos korszakáról. Egyházához való ragaszkodása és a magyarság életkérdéseinek szemmeltartása csak növeli könyve értékét, épúgy, mint vonzó és világos előadásmódja is. Meggyőződésünk szerint Mályusz mély igazságai nemcsak a kutató-történészek figyelmét érdemlik meg, de műve nem hiányozhat egyetlen, a magyarság sorskérdéseivel foglalkozó magyar ember, különösen az egyháztörténet és nemzeti történelem tanárainak olvasmányai közül. Varga Zoltán. Búzás László : A nevelő-tanító lélektana. Szeged, 1939. 116 lap. A könyv végén összeállított hatalmas szakirodalom (80 önálló mű és értekezés) lelkiismeretes áttanulmányozása alapján derekas munkát végzett a szerző a nevelő személyiségének lélektani vizsgálatával. A téma feldolgozásában a szakmunkák adatain, személyes tapasztalatain kívül felhasználta még 700 közép- és polgári iskolai férfi- és női tanárjelölt hallgatónak, továbbá 300 felsőosztályú középiskolai fiú- és leánytanulónak megfelelően szerkesztett kérdőívekre adott feleleteit is. A, bevezetésben a nevelői hivatás lélektanának rövid történeti vázlatát adja, majd ismerteti saját módszeres eljárását. E szerint megkeresi általában az emberi személyiség jegyeit, összetevőit, eredőit, azokat a jegyeket, melyek minden emberben töbibé-kevésbbé azonosak, azután megrajzolja a nevelőoktató lélekszerkezetét, milyen az alaplelkülete, melyek sajátos képességei. E képességeket a nevelés fogalmából vezeti lé, melynek középponti jegye a ,,fejlesztő pszihés ráhatás“, célja a kibontakoztatás. A kibontakoztatásnak, a tökéletesítésnek feltétele a nevelői éthosz, vagyis az, hogy higgyen a nevelő értékekben, a növendék fejleszthető, tökéletesíthető voltában, legyen meg benne a hatni-akarás dinamikus ereje és a segítés készsége. A pszihés ráhatást tekintve fontos, hogy kedvező legyen a lelki kontaktus a nevelő és a növendék között, ennek legtermészetesebb alapjai a nevelőben : a szeretet, az egyéniségbe való beleélés, a megértés képessége, a nevelői tapintat, a közlőképesség, és a vezetői tehetség. Mindezeket a hivat ásjellegzetességeket találó példák illusztrálásával részletesen boncolja a szerző. Külön fejezetekben szól a nevelőknél megnyilvánuló nemi és korkülönbségi jellegzetességekről, éles körvonalakkal megrajzolja a nevelő-oktatók
