Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 10. szám - Megjegyzések
280 Megjegyzések Természetesen a másik végletbe sem szabad esnünk, mert a kompendium- szerű tankönyvek, amelyek célravezetők lehetnek esetleg a grammatikánál, nem válhatnak be a többi tárgyak keretében. A neveléstörténet folyamán is csak addig találkozunk az ilyen tankönyvekkel, amíg a „tantum scimus, quantum memoria tenemus“ elv uralkodott, karöltve az értelemnélküli magol- lalással. A túlrövid és túlságosan tömör tárgyalás könnyen szárazzá és színtelenné válik, kevésbbé fejleszti a növendék stílusérzékét, és sokszor hiányzik belőle a meggyőző erő; végül az a hátránya is megvan, hogy jegyzeteltetésre és így túlterhelésre vezet. Ä rövidre fogott kompendiumszerű tárgyalás helyett tehát az lesz a kívánatos, ha a terjedelmet illetően is lélektani szempontok vezetnek bennünket, ha ebben is a növendék képességeihez alkalmazkodunk. Általában az a fontos, hogy a könyv minden vonatkozásban alkalmazkodjék a tanuló értelmi színvonalához és érdeklődési köréhez. Előadásmódja legyen érdekes, eszméltető és meggyőző erejű, ragadja magával a tanulót, buzdítsa, lelkesítse, hogy élmény legyen számára a könyvből való tanulás is. Erőltetés nélkül sugározza magából a nemzeti és a református szellemet, hogy egészséges, kiegyensúlyozott református magyar világnézetet adjon. Mindezeken felül elengedhetetlen feltétele minden egyes fejezetnek a logikai struktúra, a tárgyalásban a legszigorúbb logikai okfejtés. Szükséges, hogy minden egyes mondat az előtte valókból következzék, azokkal a legszorosabb összefüggésben legyen. Ne legyen a gondolatmenetben ugrás vagy törés, szükségtelen visszatérés, rendszertelenség. A rendszertelen tankönyvből való tanulás rendszerfelen gondolkodásúvá és felületessé teszi a tanulót. A logikus gondolatvezetéssel függ össze az egyes fejezetek megfelelő taglalása is. Itt ismételten is hangsúlyozzuk, hogy a tankönyv anyaga az egyes órák anyagának megfelelően osztassék fejezetekre, továbbá hogy minden egyes fejezet, tehát minden tanítási egység a logikai és tárgyi szempontoknak megfelelően még külön is jól tagolt legyen. (Az egyes fejezetek azonban ne legyenek túlságosan tagoltak sem, ez megint zavaró lenne.) A logikai követelményekhez tartozik még az anyag lényeges részeinek, mondatainak, szavainak, a meghatározásoknak feltűnő, de nem ízléstelen szedéssel való kiemelése is. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a növendéket a judiciózus tanulási módra kell szoktatnunk, hogy mindig mindenben a lényeget és a lényegest keresse, mert ha ezt az iskolában és a tanuláskor megszokja, felnőtt korában is megtartja gondolkodásának ezt a beállítottságát. c) Stilisztikai követelmények. A didaktikai és módszeres követelmények mellett igen nagy jelentősége van annak, hogy a tankönyvíró bizonyos stilisztikai követelményeknek is eleget tegyen. A tankönyvet száműző szélsőséges pedagógiai irányzatok, valamint a munkáltató oktatásnak és az osztályfoglalkoztatás elvének téves értelmezéséből fakadt az a gyakorlat, hogy elég, ha a tanuló a magyarázatkor odafigyel, s elegendő a számonkérésnek az a módja, hogy a tanár felaprózott kérdéseire a növendékek egy-egy mondattal vagy szóval felelnek. A gyakorlat mutatta aztán meg ennek az elgondolásnak a helytelenségét, mikor kiderült, hogy a növendék így csak felületesen tanul, tudása felszínes, kifejezőkészsége primitív, szókincse szegény, s így gondolkodása is rendszertelen lesz. A józan és mérsékelt tanár ma már látja, hogy ezen a ponton valóban vissza kell térni az aranyközépútra : vagyis arra az eljárásmódra, hogy a növendékek a magyarázattal párhuzamos gondolatfelépítésű tankönyv gondolat- menetét követve szép, folyamatos előadásban adjanak számot a megtanult anyagról. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy szóról-szóra való értelem- néíküli magolást kívánjunk.) Mivel a jó tankönyvvel a növendék nyelvérzékét, szókincsét és kifejező- készségét akarjuk ilymódon fejleszteni, ezért a tankönyvnek művészi stílusúnak is kell lennie. Legyen a tankönyv stílusa világos, szabatos, magyaros, választékos, de e mellett mégis egyszerű, minden cikornyától, idegenszerűségtől mentes. Legyen a tankönyv nyelve megjelenítő, hogy pl. a történelem, egyháztörténet, irodalomtörténet tanulása közben a növendék szinte maga előtt
