Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 261 törvény szószerinti átvétele vezetett ehhez, s bizony sok keserűséget okozott. Ki fogja a kiontott könnyeket letörölni? HA HA\G SZÓ 19. (Május 11.) Lelkesítő felhívást közöl, hogy evangélikus iskolába járassák az evangélikus családok gyermekeiket. „Meg kell becsülni őket. Az édesanyák lelke él és hal bennük, az evangélium levegője árad szét falaik között. Ezt a lelket, ezt a levegőt pedig semmi sem tudja adni, vagy pótolni. Ezért adjátok, evangélikus szülők, a mi iskoláinkba a gyermekeiteket.“ Krónikás. HAZAI IRODALOM Mitrovies Gyula: A műalkotás szemlélete. Budapest, 1940. Rózsavölgyi és Társa. 334 lap. Ára 15 P. A Magyar Esztétikai Irodalom Történetének megírása után annak természetes és-szerves következményeképpen egy újabb hatalmas opusszal ajándékozta meg tudományos irodalmunkat és művelt 'nagyközönségünket dr. Mitrovies Gyula, a debreceni tudományegyetem országos hírű professzora, a Magyar Esztétikai Társaság illusztris elnöke. Hosszas előtanulmányok után egy rendszeres magyar esztétikát alkotott, mellyel egy régóta esedékes, várva-várt feladatot oldott meg. Célja nemcsak tudományos rendszeralkotás volt, hanem az is, hogy az esztétikai elveket a művelt közönség szélesebb rétegeiben is tudatossá tegye, megkedveltesse, s ezzel az egészséges nemzeti irányú művészet további fejlődését is elősegítse. Pedagógiai hivatásához és egyéniségéhez híven ezzel a hézagpótló munkájával is végső elemzésben nevelni óhajt, igaz elveken alapuló esztétikai ízlés kifejlesztésére törekszik, helyes szempontokat akar adni a műalkotások szemléletéhez, a művészetek termékeinek lélekemelő nemes élvezéséhez. A feldolgozásban a tudományos megismerés természetes sorrendjét követi, s e szerint könyve három főrészre oszlik. Az első részben ismeretelméleti alapvetést ad a művészet lényegéről, a szép fogalmáról, az esztétika-módszereiről és problématikájáról, az esztétikai közösségről, az esztétikai anyag és a művészetek felosztásának szempontjairól. E fejezet végén a művészetek rendszerezésére vonatkozó eredeti, egyéni elgondolását ismerteti. E felvetett problémakör egyes kérdéseit esztétikai megismerés cím alatt teljes részletességgel boncolja a mű második részében. Az esztétikai észrevétel tárgyalása közben pompás, elmélyedő ismertetést kapunk a térbeosztásról, a vonal- vezetésről, a hangok, színek misztikájáról, azután pedig az iparművészetek, az építészet, a szobrászat, a képírás, a zene, az irodalmi művek, a mozgásművészetek esztétikai megértésének belső titkaiba vezeti be az olvasót. A harmadik főrészben az előzőkben ismertetett esztétikai élményekből levonható eredmények gyanánt összefoglalja az esztétikai érzelmeket alanyi, tárgyi és közösségi vonatkozásban, míg legvégül az esztétikai tetszés lényegeként világos, tömör, eredeti fogalmazással megállapítja, hogy „a szépélménynek a tárgya olyan jelenség, mely lehetőleg érzéki behatások alapján, látási és hallási érzetek vezetése mellett magasabbrendű képzet- és érzelemtársulásokat tudattalanul képes felidézni és lebonyolítani ; a szemlélőre mindig a kifejezés erejével, egyéni jellegével és egyénien hat, s mindig valamely egész benyomását kelti. Ilyen a tárgya az esztétikai tetszésnek ; ez tetszik. Ha akarjuk, így is mondhatjuk : ilyen a szép“. A mű végén igen értékes képsorozat található, melynek szépen sikerült, részben színes illusztrációi szemléletesen megvilágítják a szöveg fejtegetéseit. Az egész munkát tudományos felelősségtudat lengi át, amennyiben a pszichológiai és fenomenológiai módszer következetes alkalmazásával, továbbá az ismeretelméleti tanulságok és filozófiai vonatkozások gondos kidomborításával összes mondanivalóit egységesen és szervesen elgondolt tudományos alapokra fekteti a szerző. Az aztán külön értéke a könyvnek, hogy a komoly tudományos jelleg megőrzése mellett világos, érthető és élvezetes stílusban
