Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Hettesheimer Ernő: Az iskolai kirándulások a jellemképzés szolgálatában
254 Hettesheimer Ernő: Az iskolai kirándulások a jellr.mképzés szolgálatában. és közvetlenségnek csökkenése, a tanárok részéről a minél nagyobb látható eredmény felmutatásának a vágya, a munkáltató tanítás kinövései és főleg azon eljárás következménye, hogy a tanítás menetét nem az osztály képessége és munkalendülete szabja meg, mindmegannyi tényezőjévé válik a gyermek túlterhelésének. Nem csoda, ha minden gyermek hangsúlyozza a beszámolójában, hogy a vándorlás jó hatással volt egészségére. „Le sem tudom írni, mit jelent nekem tíz hónapi padban görnyedés után az az üde szín, mely vándor- utunkon körülvett.“ „A sok verőfényt és fenyőillatot nem tudom feledni.“ „Az iskolaév fáradalmait már az első nap elfelejtettem.“ „Mikor egyszerre lépdelve, énekelve vonultunk, úgy éreztem, mintha kitombolnám magam.“ Az egészségre gyakorolt jó hatása a vándorlásnak kitűnik a következő adatokból is. Ezerkilencszázharminchétben Linzből Salzburgba vezetett húsznapos gyaloglásnál 52 növendék közül 45-nél 2—3 kilós súlygyarapodás mutatkozott és 1939-ben, a Miskolc—Kassa közti 16 napos gyaloglásnál ugyanez volt az eredmény 50 növendéknél 57 közül. Hogy a vándorlás fontos tényező a gyermek egészségessé nevelése tekintetében, mutatja az a körülmény is, hogy a gondterhes és a mozgósítás miatt izgalmas multévi július elsején 50 család küldte el gyermekét a harmincadik vándor- utam sorakozójára, mely a Bakonyba vitt volna. Egy jelentkező sem maradt el, és mikor katonai intézkedésre mégsem indulhattunk, mind a szülő, mind a gyermekek nehéz szívvel vették tudomásul a lemondást. A gyermekeknél itt más motívumok is játszottak közre, de alig hihető, hogy tekintettel a kritikus helyzetre, a szülők mégis így viselkedtek volna, ha már az előbbi vándorlásokból nem lelkileg és testileg felüdülve tért volna vissza a, gyermekük. A kellő gonddal vezetett csapatnál a vándorlás nemcsak a vegetatív szerveket üdíti fel. Orvosi szaklapok az ideggyengeség, neuraszténiára való hajlam t leküzdésének legjobb orvosságát a gyaloglásban jelölik meg, mely a serdülő korban fellépő vándorlási ösztönnek is legegészségesebb kielégítése. Felemlítendő még, hogy a vándorcsapat tagja a külső és belső rend fenntartásához szükséges vasfegyelem korlátain belől szabadnak érezheti és érzi is magát. A vándorló csapat sohase eszköz, és sohasem ér zimagát valamely cél érdekében irányítottnak. Egy pihenőnapon egy müncheni kollégám nézte el gyermekeinket, amint egy havas lábánál a tó partján elterülő fenyvesben játszadoztak. Volt, aki a napon sütkérezett, mások mohos szikláról lógatták le lábukat, néhányan egy félig a földbesüllyesztett erdészkunyhó tetejéről keltek versenyre az éneklő madarakkal. Egy csoport a halakat etette. Voltak, akik a fatörzsekből tutajt készítettek. Mások a vízből deszkadarabokat halásztak ki. Azt mondta a német kollégám, nem is tudják ezek a gyermekek, hogy milyen boldogok. Nálunk minden irányított. — Soká elgondolkoztam ezen az odavetett meg- jeg3rzésen, és tudatossá lett bennem, amit eddig csak ösztönszerűen éreztem : a vándorlás alkalmat ad a gyermeknek, kit mindig irányítunk, a magunk módján gondolkozhatunk, cselekedtetünk, hogy
