Protestáns Tanügyi Szemle, 1941

1941 / 9. szám - Vitéz Szabó Lajos: Kultúránk válsága és a történelemoktatás

Vitéz Szabó Lajos : Kultúránk válsága és történelemoktatás. 249 ered. Az ókor sokrétű állami és társadalmi berendezkedésének és fejlett műveltségének megértetése épolyan gondot okoz a közép­iskola IV. osztályában, mint egy évvel később 900 év (900—1800) változatos és bonyolult ismeretei. Mindezek mellett az idén már azt is látjuk, hogy a VI. osztályban a 15—16 éves ifjak képtelenek le­hatolni a XIX. és XX. század eszméinek mélyére és minden tanári igyekezet mellett is csak a felszínen botorkálnak. Már pedig nemze­tünk sorsa, jobban mint eddig bármikor, össze van forrva az európai kultúra sorsával, vele áll vagy bukik, vagy legalább is elbuknak eszményeink, amelyekben ezer év óta hittünk. Azonkívül : Hazánk tagjainak nemzethüsége akkor lesz szilárd, ha ez nem pillanatnyi felhevülésen, vagy múló indulatokon alapszik, hanem a magas műveltségű lélek mély belátásán, erős történelmi tudaton, az esz­ményekben való hiten, az azokért való lelkesedésen, vagyis az intelligenciának és a léleknek egy magasabb fokán. Hazánkra a történelem folyamán mindig nehéz szerepet osztott ki a Gondviselés. Most sem lesz könnyű a helyzetünk. Itt állunk Kelet és Nyugat határán, de múltúnkkal, műveltségünkkel, egész lelkűnkkel a Nyugathoz tartozva. Tőlünk keletre az európai nagy vallási és szellemi, politikai mozgalmaknak és eszmeáramlatoknak csak gyenge utórezgései jutottak el. Hazánk beleesett mindezek hullámverésébe ezer éven át. Nekünk többet kell vállalnunk a közös európai és keresztyén eszmények megvédésében. Tehetjük-e ezt a szilárdan megállás reményével egy sekélyes politikai és történelmi műveltséggel rendelkező magyar középosztállyal ? Ennek a középosztálynak ifjai érdeklődésükkel ma legtöbbször egészen szűk keretek között mozognak. Mozi, sport, politikai jel­szavak. Itt volna az idő, hogy tágabb perspektívát nyújtsunk nekik. Egy valóságosabb és mélyebb történetszemlélet a múlt értékeinek nagyobb megbecsüléséhez vezet majd és az azokhoz való szilárdabb ragaszkodáshoz. Ez pedig magasabb szellemi és lelki kultúrát és nagyobb erkölcsi komolyságot eredményez. Bármilye nelkövetkező nehéz időben intelligenciánknak csak az ilyen lelkileg komollyá edződött, szellemileg kiművelődött tagjaira számíthatunk feltétlenül. Zilahy Lajos az Arany János emlékezetére tartott ünnepi ülésen a magyar sorskérdésről és az írókról beszélt. Az a nemzet — mondotta —, amelynek írói a nemzet sorskérdéseit nem tudták megfogalmazni, nem magyarázták meg problémáit, és nem mutatták meg a veszélyből kivezető utakat egy nagy megpróbáltatás idején, megérdemli szét­hullását. Ami az író a nemzet felnőtt tagjaira, az a nevelő az ifjúságra nézve. Ezek között is elsősorban a középiskolai tanár. Szellemi vezető­rétegünk és egész középosztályunk ifjúságának legtermékenyebb 8 évében az ő keze alatt formálódik szellemi és erkölcsi egyéniséggé. Hazánk és nemzetünk jövendő sorsa jórészben attól függ, hogy ez a réteg a középiskolából milyen szellemi útravalót, és milyenné formált lelket visz magával az egyének és nemzetek küzdőterére. Nagykálló. Vitéz Szabó Lajos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom