Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Dr. Körmöczi László: A középiskolai nevelés és az ifjúság irodalmi olvasmányai az iskolán kívül
Dr. Körmöczi L.: A középisk. név. és az ifj. írod. olvasm. az isk. kívül. 227 fokra, hogy majd akkor is, amikor magának kell kiválasztania, hogy mit olvasson, el tudja találni, melyik a jó könyv. S ha rossz könyv került a kezébe, arról objektív értékítéletet tudjon mondani, hogy miben nem ütötte meg a jó könyv mértékét. Különben a szemetet fogja pártolni, meg a félszemetét, miközben éhenhalhatnak tőle azok az írók, akik nem üzletből, lelkiismeretük szavára hallgatva, a népszerűtlenséget is vállalni merik a korszerű remekmű kedvéért. A nagyközönség, az olvasó nagyközönség ízlése ma elmaradt a művészet színvonala alatt, a legnagyobb könyvek nem fogynak, a festészetben a giccs megy, a zenében az ú. n. schmachtfetznik örvendenek közkedveltségnek. A tömeg a tömegárut, a tömegben gyártott félirodalmi sorozatot veszi, az számára az értékmérő, ami pedig ezen a hétköznapin felül áll, azt kigúnyolja tudatlanságában. Ez a tömeg ítéli el pl. Bartók művészetét is. Tudálékosan, erőszakosan fölényes a bírálatában, pedig kritikai érzék híján éppen ő választja meg rosszul rajongása tárgyait. Ami pedig a másik szempontot illeti: a gimnázium szakiskolává válik a növendék számára, ha egész életére az emberi céltudatos munkálkodások közül a szó eredeti jelentésében humanista, azaz klasszikusan gondolkodó, alkotó, művész-életformát, az irodalmiszellemi életformát választja. A gimnázium a latin és a magyar nyelv szellemének, irodalmának a központi elhelyezésével és hangsúlyozásával ennek az irodalmi műveltségnek, az írásgyakorlatnak is szakiskolájává lehet. Ha író lesz valamelyik növendékből, lírában vagy regényben egy új univerzumot fog teremteni magának, maga köré. Ezért kell nagyon sokoldalú és alapos műveltséget szereznie az iskolai tanulmányokon túl is önnevelés útján, és ezért kell megjárnia az élet minden útját, hogy magán szíve legmélyéig szenvedéseken keresztül azt minden oldaláról alaposan megtapasztalja. József Attila azt tartotta, hogy ,,aki dudás akar lenni, pokolra kell annak jutni, ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni“. Éppen a magyar irodalom legnagyobbjainak az életében látjuk a két főfejezetet ismétlődni : műveltsége, viszontagságos ifjúsága. Csokonai, Petőfi, Arany, Ady, József Attila. Talán a vidéki jó polgári élet, az egyhangúság, a személyes erkölcsi biztonság, cs^ád és az iskola védő, istápoló, veszélyt riasztó környezete az akadálya annak, hogy diákjai közül a biztos életpályákon kívül művészi pályára egyiket sem viszi az ellenállhatatlan belső ösztön. Hogy ez így történik, annak nem kell, hogy az iskola legyen az oka, sokkal inkább oka a tanuló iskolánkívüli környezetének a jellege. Kell, hogy az iskolán kívül nagy, tömör, sokoldalú hatások érjék a növendék lelkét. Nagy kutatók, közéleti férfiak alakulhatnak ki egy iskola padjaiban, művészek azonban csak akkor, ha az iskolán kívül elég gazdag és változatos az élet, ha elég benyomás, indíttatás éri a fiatal lelket. Tudjon anyagot gyűjteni, élményt gyűjteni. Ez és az irodalmi műveltség, s természetesen a tehetség, az irodalmi-művészi világnézet kialakulásának tényezői. A jogtudományban lehet valamire vinnie, 2'
