Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 1. szám - Megjegyzések
18 Megjegyzések. Mem az írásbeliségre . . . Az utóbbi években sokszor panaszkodtunk már arról elkeseredve, hogy az igazgatói és tanári munka a sok írásbeli lélekölő munkálkodás folytán szinte elviselhetetlenné kezd válni. Még inkább hozzájárult ehhez a nem éppen kellemesnek mondható érzéshez az ősszel egy tervezet elolvasása, mely az igazgatói ügykezeléssel kapcsolatban még azt is előírná, milyen papíron, hányas sorvezetővel, avagy gépeléssel, sokszor felesleges felzettel, tintával, avagy irónnal, piros vagy fekete színben végezzük az ügykezelést, hová üssük a bélyegzőt, hány milliméteres szélet hagyjunk stb. A tanmenetek folytonos, ismételt elkészítése, beküldése, az óravázlatok fontosságának némely helyen erősen túlzott emelése mindinkább hozzájárult ahhoz, hogy a tanárság nehéz gazdasági helyzete folytán amúgy sem rózsás hangulatát még rontsa. Az a vidám, jókedvű munka, mely egyedül záloga a sikeres nevelésnek, határozottan veszélyben forgott. Éppen ezért a legnagyobb örömmel üdvözölhetjük és őszinte hálával fogadjuk mindnyájan, tanárok és tanítók egyaránt, de talán mégis mi, protestáns t anárok ieginkább a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a december 1-i Hivatalos Közlönyben megjelent 172,543—-1940. V. számú rendeletét, mely erélyes szavakkal intézkedve kívánja ezt a helytelen irányt megszüntetni. Hangsúlyozza, hogy nem az írásbeliségen van a fősúly, hanem a tervszerű munkán, amelyet ä tanár írás nélkül is jól végezhet, s a legszebb írásbeli kidolgozás ellenére is egészen rosszul csinálhat, ha nincs istenáldotta tehetsége, ha nem született nevelőnek, s ha munkakedvét nem fontos sallangokkal veszik el. Megállapítja a rendelet, hogy „többféle téves fölfogás és magyarázat következtében a tanítókat és tanárokat sok írásbeli munkával“ terhelték meg. Majd kiemeli, hogy a tanmenet a tantervi anyag rendszeres felosztása, az évi oktatás rendjének szükséges vezérfonala. „Ezen az elvi kereten túl, aprólékos és felesleges zaklatásokra alkalmat nyújtó, túlzott részletezéseket megkívánni tilos. Minden más intézkedést (pl. utasítások S hasonlók) csak felvilágosító, útbaigazító, tanácsadó jellegűnek kell tekinteni, de semmiképpen sem szabad a követelmények zsinórmértékévé tenni.“ Igen helyes intézkedése tovább e rendeletnek, hogy „tanterv- vagy tankönyvváltoztatás esetén kívül a helyesen és kellő szakszerűséggel szerkesztett és jóváhagyott tanmenetet -— ha a tanár saját jószántából nem óhajt újat bemutatni — évekre meg kell hagyni a használatban azokból a szaktárgyakból, amelyeknek változó anyaga nincs“. A nyelvekből is csak az olvasmányi anyag, továbbá írásbeli dolgozatok körében beálló változásokat kell évenként újra elvégezni. Azután áttér a rendelet az óravázlatra, s kimondja : „Lényege és jelentősége nem az írásbeliségre, hanem a tanári előkészületre esik, amit mindenkitől, mindenkor meg kell követelni. Mivel az előkészülés nem azonos az óravázlattal, ítéletet és bírálatot is csak a valóságos nevelő- és oktatómunka és eredménye alapján lehet mondani, nem pedig az óravázlat szerint.“ Mivel a tanár egyénisége a fontos, „ezért az óravázlat terjedelme, beosztása, külső alakja egyéni szabadságra bízott, a rávonatkozó minden észrevétel csak irányító, útmutató lehet, de sohasem minősítő erejű“. Mivel a készülés és ennek begyakorlása igen fontos, ezért elrendeli a miniszter, hogy a tanár első öt évi szolgálata alatt gondos munkával kell, hogy' előkészüljön órái anyagára, óravázlatot készít s ezt megőrzi, kívánatra a felügyelő hatóságnak bemutatja. „Az iskolai felügyelet szemében csak mellékesen Vagy kivételesen válik az óravázlat a gondos előkészület bizonyságául.“ Megkövetelhető azonban az olyan tanártól, ki hanyatlást mutat, munkájában feltűnő rendszertelenség többízben megállapítható, vagy elkalandozó természete az alaposabb óravázlatot nem nélkülözheti. Végül így fejezi be: „Elvárom, hogy ennek a rendelkezésemnek irányi- elveit és szellemét a tanítók és tanárok a maguk hivatását megbecsülő és igazoló jó munkával, az igazgatás és felügyelet pedig kellő mértéktartással és méltányossággal szolgálja.“
