Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 1. szám - Dr. Sarkadi Nagy János: Észrevételek a túlterhelés kérdéséhez
Dr. Sarkudi Nagy János : Észrevételek a túlterhelés kérdéséhez. 15 lia megerőltető munkával is, de nagyobb tudással megy az egyetemre, mint az ezelőtti. Ezzel szemben több egyetemi professzor panaszát hallottam már magam is, hogy milyen szegényen van elbocsátva szellemileg az érettségizett ifjúság egy része. Sőt valamelyik professzor énnek már a nyilvánosság előtt is hangot adott. Hogy tényleg így van-é, vagy pedig az egyetemi kívánalmak emelkedtek, arra én választ nem tudok adni, de ez sem a túlterhelés meglétele mellett szól, mert e szerint a több munka eredménye: a több tudás nincs meg. A harmadik gyakran vitatott kérdés, hogy a túlterhelés megszüntetésére milyen tankönyveket adjunk a tanulók kezébe? Kétségtelen, hogy az új tankönyvekben nagy a választék (nem nekünk református iskoláknak, hanem általában). Ezek az új könyvek a hivatalos bírálók részéről, akik pedig maguk is tanárok, legtöbbször a legnagyobb dicsérettel bocsátódnak útjukra. És mégis majdnem kivétel nélkül azt vehetjük észre, hogy mikor használni kezdjük, mind több és'töb- bet kifogásolunk bennük. Hogy csakugyan a könyvekben van-e a hiba, vagy pedig a mi mindent kritizáló hajlamunkban, azt döntse el kiki magában, de az kétségtelen, hogy mindenik azzal a céllal jelenik meg, hogy könnyítsen a tanulók helyzetén. Ezért didaktikai szempont szerint örvendetesen szaporodnak bennük a szöveget kísérő képek, diák-szempont szerint örvendetesen fogy a bennük közölt anyag terjedelme. Itt most felvetek egy kérdést ezzel kapcsolatban, amiért ugyan bizonyára az ósdiság vádjába esek. Mi következménye lenne annak, ha a tankönyvíróknak és a tanítás módszerének mindig a tanulókon könnyítő céljai helyett azt tűznénk ki feladatul, hogy a tanulókat fokozottabb egyéni munkához szoktassuk? Ha az iskola inkább az otthoni, saját erejéből végzett munka ellenőrzője lenne, és nem, mint most, az otthoni munkának is elvégzője? Mi lenne akkor, ha a tanulótól azt kívánnók, hogy ne játszva tanuljon, mint a mostani módszer túlhajtásában gyakran előfordul, hanem dolgozva, amint majd az élet megköveteli tőle? Mert ha csak ludus az iskola, akkor ebből a Indusból nagyon nehéz lesz a vita laboriosaba, e munkás világba való belehelyezkedés. Mert bármennyire munkáltató tanításnak nevezzük is, ahogy most tanítunk, és bármilyen tetszetős eredményt érünk is el vele, sok tanulónál, mégpedig nem a jobbaknál azzal a következménnyel jár, hogy elszokik a rendszeres otthoni munkától. • Ha most lemérjük sine ira et studio a gimnáziumot végzett növendékek tudását, és összehasonlítjuk azzal, amivel egykor bennünket bocsátott el a gimnázium, az eredményt körülbelül ilyenformán állapítanám meg jó tanárt és átlagosztályt feltételezve : „Számtan, fizikából kétségtelenül többet tudnak, mint mi; magyar irodalomból és történelemből tágabb szempontból látják a dolgokat, de tárgyi és adatszerű tudásuk kisebb, mint a mienk volt; földrajz, természetrajzból nagyobb az általános tudásuk, de kevesebb a leíró földrajzi és természetrajzi ismeretük, amire pedig nagy szükségük lehet; a
