Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 7. szám - Sípos Mária: A gazdasági és társadalmi ismeretek a gimnáziumban
170 Sípos Mária : A gazdasági és társadalmi ismeretek a gimnáziumban. kezdeményezést, az önálló vállalkozási szellemet, hogy mennél többen szerezzék meg maguknak azt a lehetőséget, hogy vagyont gyüjt- .> hessenek, és ezáltal a nemzet gazdaságát is gyarapítsák“ (Dr. Rhosóczy József : Közgazdasági dinamika vívmányai). Mert, sajnos, a magyar társadalomban más vonatkozásban sincs egészséges gazdasági életfelfogás. Erről panaszkodik Veszély Ödön is: A Korszerű nevelés alapelvei c. munkájában, amikor arról beszél, hogy az iskola nagy feladat hordozója ma, amikor azt látjuk, hogy a gyermeknevelés nem megy jól a családban. De sok családban rosszul megy a gazdálkodás is, mert ahol a gyermeknevelésben hiba van, ott hiba van másban is. Itt van pl. a pénzzel való bánás és bánni tudás. Hányán meg hányán nem tudnak azzal a kevés pénzzel bánni, amelyet nagy nehezen szereznek. ,,De ha sokat szereznének — mondja Veszély —, azzal sem tudnának bánni, mert hiányzik erre való nevelt- ségiík. Hiszen nevelésüket hasonló viszonyok között s hasonló gondolkodással élőktől kapták, az iskola pedig nem egészítette ki a hiányokat s mm igazította helyre a helytelen felfogást.“ Utalhatunk ennél a gondolatnál a szellemi és lelki elmaradottságunk miatt magát oly gyakran emésztő nagy Széchenyi Istvánunk szavaira is. Ezt mondja a Hitel-ben : ,,A nevelés s kivált az első benyomások bámulandó következésűek; úgy hogy annak híja s ezeknek ereje miatt sokan se lelki, se testi javaikkal bölcsen élni nem tudnak, gyakorta legszorosabb szükségikhez tartozó isméitekben szűkölködnek, s azáltal természetesen oly kábultságba s végre oly nyomorúságba jutnak, mint azon mesteremberek, kik mesterségeket nem értik“ (Szekfű Gyula: A mai Széchenyi. Széchenyi szöveg- kiadás 70. o.). Széchenyi gondolatai ma is időszerűek. Miben látja ő boldogulásunk titkát? Elsőrenden a kiművelt, vagy ahogy ő mondja a Világban fid. mű 226. o.) : ,,a kifejlett emberfőbben, mely ma is létkövetelményünk. A kifejlett emberfő szüksége sí égét annyira fontosnak tartja Széchenyi, hogy nagy anyagi értékű összehasonlítást is tesz, mondván : ,,Ha egy határban százezer ökör van, s esztendőnként egy millió mérő gabona terem, azt még nem nevezem nagy gazdaságnak ; de csak ha egy-két ép s tökéletesen kifejlett emberfő van ott, azt nagy kincsnek tartom, mert azon egy-két vag> csak egyetlen emberi agyvelőbiil elébb utóbb hasonlíthatatlanul több ökör s gabna s mind az, ami a nép gazdagságával összekötve van, múlhatlanul, vagy legnagyobb hihetőséggel eredend...“ Tárgyunkra vonatkoztatva ma is, az államtól irányított terv- gazdálkodás korában, a nemzet gazdálkodását csak úgy lehet eredményesen munkálni, ha az állampolgárok is megértik a kormány elgondolását és törekvését és öntudatosan támogatják is azt. De ehhez az kell, hogy mindenkinek meglegyenek a szükséges gazdasági ismeretei. Hogy középosztályunk társadalmi és gazdasági műveltségének hiányai hová vezethetnek, azt az 1919-cel be végződött kor eléggé megmutatta.
