Protestáns Tanügyi Szemle, 1941

1941 / 6. szám - Hazai irodalom

Hazai irodalom.

11)')

szerét, amelynek igen gyakran csupán a beemlézett anyag léleknélküli le- darálása volt az eredménye, amelynek éppen ezért formális képző hatása egyáltalában nem volt. A tanulót igenis gondolkodtatnunk, cselekedtetnünk kell tehát a nyelvtanórán is, hogy önmaga láthassa meg az elvont nyelvtani fogalmak mögött rejlő szabályszerűségeket.

Vigyázzunk azonban, nehogy megelégedjünk a szabályszerűség megtalál tatásával és felismerésével! Az appercipiálás ezzel korántsem történt meg, a tanuló ezzel még egyáltalában nem tette magáévá az anyagot. Igaz, a szabálynélküli nyelvtantanítás hívei ■—mint Makkos Lajos is — hangsúlyozzák, hogy példák önálló szerkesztése és az otthoni gyakorlat eléggé szolgálja a megerősítés és begyakorlás követelményét, és ezzel feleslegessé teszi a szabály tanítást <17. 1.). Le kell azonban ezzel szemben is szögeznünk azt, hogy ha a tanuló pillanatnyilag tudja is alkalmazni az újonnan megismert szabályszerűségeket, azok az újabb és újabb ismeretek felhalmozódásával egyenes arányban mindinkább elmosódnak emlékezetében, végül pedig a feledés homályába merülnek el. Legjobb esetben valami ösztönszerű sejtés marad vissza tudatában, melyről azonban nem tud számot adni; már pedig nyilvánvaló, hogy csak az az ismeretanyag válik tudásunkká, melyről számot is tudunk adni. Eltekintve attól, hogy a szabályok megtanulása igenis bővíti a tanulók szókincsét, fejleszti kifejezőkészségét, bővíti fogalomkészletét, ezek a szabályok egyúttal segédeszközt is adnak számára az egyszer megismert anyag megtartására.

Jelen sorok írója a legfiatalabb tanárgenerációba tartozik, tehát semmiféle szál nem köti a régi pedagógiához vagy annak magoltató módszeréhez. Annyit azonban aránylag kicsi gyakorlatából is megállapíthatott, hogy a szemléltetés útján, a tanulók öntevékenysége által megértetett szabályszerűségnek pontos megfogalmazása és megtanuítatása korántsem állítja olyan nagy feladat elé a tanulót, mintha egyszer érzékeltetett, de pontos, szabatos szabály alakjában össze nem foglalt, tehát a tudatban csupán homályos közkép formájában élő ismeretanyagot hónapok múlva számonkérünk tőle. Igenis gondolkozzék a tanuló a nyelvtanórán, hámozza ki maga a nyelvtani szabályszerűségeket az ügyesen eléje tárt gyakorlati példákból, de azért ne várjuk tőle azt, hogy nyelvtankönyv és szabályok nélkül elsajátítson olyan ismeretanyagot, melynek megtartása talán a legnehezebb.

Makkos Lajos is érzi, hogy a szabálynélküli nyelvtantanítás híveinek az elgondolása valahogyan sántít, ezért ellentmondásokba is keveredik. A munkafüzet vezetésének ismertetése során pl. azt mondja : ,,A szabályt nem definíció alakjában szövegezzük meg, hanem csak felsoroltatjuk a megfigyelés eredményeit, közösen megszövegezzük, hogy a tanuló is ki tudja fejezni a tanultakat, de nem Íratjuk be a tanulóval a füzetbe“ (42. 1.). Tehát elismeri, hogy mégis van szükség bizonyos közösen megfogalmazott szabályokra, de aztán ismét visszaesik eredendő hínárjába, s int bennünket, hogy azt a világért se írassuk be a füzetbe. Vájjon honnan tudja a tanuló aztán hónapok múlva ezt a különösen megfogalmazott szabályt, ha azt valahová le nem írta, könyvében pedig nem találja meg?

A szerző ugyanis azt hirdeti, hogy nyelvtankönyvre nincs szükség. Művében dőlt betűvel figyelmeztet bennünket arra, hogy ,,a nyelvtankönyvet a tanulók részéről mellőzhetőnek találom“ (4L 1.).

Igaz, a gimnáziumi és leánygimnáziumi tantervéhez kiadott Általános Utasítások azt mondják, hogy ,,A nyelvtani könyvből leckéket feladni nem kell“. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azok összefoglalásait, nélkülözhetetlen szabályait nem szabad kellő iskolai gyakorlás és szemléleteken alapuló megértetés után a könyvből megtanultatni. Hiszen Makkos Lajos is elismeri, a leckefeladás mellőzésének eredménye az voll, hogy a tanulók megtanulták ugyan az előírt anyagot, összefoglalások alkalmával azonban nem tudtak erről számot adni. De ezeken túlmenőleg hátramarad a nyelvtankönyv mellőzésével az a kérdés is, mit csinál a tanuló könyv nélkül mulasztás esetén? Az Utasítások szerint ilyenkor igenis szükség van a nyelvtankönyvre. Makkos Lajos ■előtt is felmerül ez a kérdés, s most hirtelen félmegoldáshoz folyamodik :