Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 6. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 1153 sokkal — az oktatás egységességét. Fordulat a XVIII. század második felében (a monarchiában Mária Terézia uralkodása alatt) következett be, amikor az állam felismerte leendő polgárai nevelésének jelentőségét a saját léte szempontjából is. Ennél a pontnál veszi fel Csóka könyve az elbeszélés fonalát. Ismerteti a bécsi „Studienhofkommission“ megalakulását. A bizottság felügyelete alá került a fő- és középiskolai oktatás. Az átalakulásra legjellemzőbb, hogy ebből a főfelügyeleti hatóságból nem csupán a jezsuiták hiányoztak, hanem benne még az egyháziak is kisebbségben voltak. Minthogy átmeneti intézkedések után Mária Terézia a magyar tanügyek irányítására a helytartó- tanács kebelében megalakította a tanulmányi bizottságot, szinte észrevétlenül csúszott át ennek a nem-szakemberekből álló testületnek kezéből a felügyelet és irányítás joga a bécsi udvari tanulmányi bizottság kezébe. Az első időkben nagyjából következőképpen alakult a magyar közoktatásügy intézése : a felmerült kérdésekben mindenekelőtt a pozsonyi tanulmányi bizottság nyilvánított véleményt. Ezt a helytartótanács öntötte formába, s a kancellária a maga véleményével megtoldva terjesztette fel az uralkodóhoz. Mária Terézia a cseli-osztrák kancellária útján az udvari tanulmányi bizottsághoz tette át az ügyeket véleményezés végett. Végül még az államtanács nézeteit is kikérte. A Sfaatsrat meghallgatása után az uralkodó a magyar kancellária útján közölte döntését a helytartótanáccsal. A magyar közoktatásügy legfőbb irányítását tehát olyan hatóságok végezték, amelyeknek tulajdonképpen csak •osztrák és cseh ügyekben lett volna joguk intézkedni. Mária Teréziának 1770-ben kelt híres rézolúciójával („Das Schulwesen ist und bleibt allzeit ein Politikum“) ez az államosítás a germanizáció irányában indult el. 1774-ben Kressel javaslatai alapján a Studienhofkommissiont átalakították. A bizottság a birodalom valamennyi országának egész oktatási szervezete felett gyakorolt felügyeletet s előterjesztéseit közvetlenül az uralkodónak tette meg. A pozsonyi tanulmányi bizottság is egyszerű tartományi szervvé alakult át. Az új rendezésnek célkitűzése abból a hitből fakadt, hogy az azonos nevelési rendszerrel bíró országokból olyan birodalom fog kialakulni, amelynek népei egységesen gondolkoznak. A nagyszabásúnak ígérkező reform azonban meghiúsult. A Studien- hofkommission messzetekintő célkitűzései nagy részét, így elsősorban az uniformizálást nem tudta megvalósítani. Előbb az elemi, majd a középiskolai ügyek intézése csúszott ki hatásköréből. Csóka szerint Kollár Ádám érdeme, hogy ebből a szétesési folyamatból megszülethetett a magyarországi oktatásügyet önállóan szabályozó 1777-es Ratio educationis. A magyar tanügy irányítása a pozsonyi tanulmányi bizottság, illetőleg tulajdonképpen a helytartótanács kezébe került. A bizottság illetékessége az elemi iskoláktól az egyetemig minden iskolafajtára kiterjedt. Ennek a központi szervnek voltak felelősek az egyetemi szenátus és a tankerületi főigazgatóságok. A továbbiakban Csóka behatóan foglalkozik a II. József alatt beállott változásokkal. Magyarországra nézve ezeknek legfontosabb mozzanata a magyar közoktatás függetlenségének megszűnése volt 1783 december 3-án. A császár Budán állított fel tanulmányi bizottságot, a tankerületeket összevonta, és mivel az államosítást a protestáns iskolákra is kiterjesztette, a főigazgatók sorába protestánsokat is nevezett ki. Figyelemreméltó, hogy a XVIII. században a főigazgatói méltóságot nem a tanításban kiváló pedagógusokra, hanem kulturális érdeklődésükkel kitűnő előkelőségekre ruházták. Tudjuk, hogy II. József közvetlenül halála előtt csaknem valamennyi rendeletét, így az oktatásügyre vonatkozókat is visszavonta. II. Lipót azután a magyar tanulmányi ügyeket kivette az udvari tanulmányi bizottság kezéből, s a magyar helytartótanács ilyenirányú előterjesztéseit ezentúl a magyar kancelláriának tette meg. A teljes újjászervezést a francia háborúk hátráltatták, s ez csak az 1806-os, második Ratio-val következett be. 1791 végén különben a harminc esztendeje működő udvari tanulmányi bizottságot is megszüntette II. Lipót és az oktatásügy irányítását a cseh-osztrák kancelláriára bízta. Csóka szépen tagolt, logikus előadásban ismertette újkori oktatástörténetünknek ezt a jelentős szakaszát. Levéltári adatokra támaszkodva nemcsak a szervezés bonyolult alakulását,
