Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 4. szám - Dr. Ruhmann Jenő: Jutalom és büntetés alkalmazása a nevelésben
I)r. Ruhmann .Jenő : Jutalom es büntetés a nevelésben. 82 az a kötelessége, hogy feltétlenül érvényt szerezzen a törvény szellemének és betűjének, tehát hogy fenntartsa s megóvja a jogrendet, míg a nevelőnek éppen úgy mérlegelnie kell ítélkezésében a rend és fegyelem követelményét, mint a büntetésnek a növendékre tett erkölcsi hatását. Ha a növendék megbánja tettét, s reményt nyújt a megjavulásra, a nevelő nagyobb erkölcsi hatást érhet el, ha mellőzi a büntetést, mint ha alkalmazza. A jutalom és büntetés erkölcsi hatásának vizsgálata után nézzük most azt a lélektani hatást, amelyet a nevelésnek e két eszköze tesz a növendékre. A jutalmazás kellemes érzelmeket idéz elő, az öröm érzését kelti benne, becsvágyát sarkalja, munkakedvét fokozza, önérzetét erősíti. Hatása az emberi léleknek azon a tulajdonságán alapszik, hogy ha nem látja törekvései és fáradozásai sikerét, elveszti kedvét a munkától, míg ha elismeréssel jutalmazzák, ismét munkára buzdul. A jutalom tehát a siker bizonyítása, ezért kedves és értékes a jutalmazottnak, egyszersmind ösztönző hatású, éppen ezért értékes eszköze lehet a nevelésiek, de csak akkor, ha mértéket tartanak alkalmazásában. Elveszti hatását s értéktelenné válik, ha érdemetlenül, könnyen, erőfeszítés nélkül éri el a növendék, s károssá válhat, ha elbizakodottá teszi. Elvként kell tehát kimondanunk, hogy nevelési szempontból csak akkor értékes a jutalom, ha a növendék erkölcsi vagy szellemi téren, testi munkával vagy ügyességgel megszolgálta, szóval ha olyan teljesítmény elismerésekép jutott hozzá, ami erőfeszítést, kitartást, önuralmat, esetleg valamiről való lemondást kívánt meg tőle. Ha ilyen áron. jutott hozzá, akkor az maradandó és értékes lelki hatást idéz elő nála. A jutalom keltette öröm újabb erőfeszítésre, új célok kitűzésére s fokozottabb munkára ösztönzi, szinte szárnyai nőnek lelkének, amelyek előre és a magasba ragadják. Méltán felvethetjük tehát a kérdést, hogy ha a jutalomnak ilyen kedvező lelki hatásai vannak, szabad volna-e pusztán csak elméleti álláspontból lemondani a nevelésnek erről az értékes eszközéről? Egészen más az a lelki hatás, amit a büntetés idéz elő a növendéknél. Itt már bonyolultabb s a lelki élet nagyobb mélységeibe is lenyúló hatásokra találunk, mint a jutalmazásnál. A nevelés javító s mintegy tisztító hatásáért alkalmazza a büntetést, tudjuk azonban, hogy nemcsak az igazságtalan, hanem sokszor még az igazságos büntetés is káros következményeket idézhet elő a növendéknél. A nevelő a büntetés kiszabásakor arra törekszik, hogy a növendék magábaszálljon, megbánja bűnét vagy hibáját s megjavuljon. A büntetés rendes körülmények közt bántja a növendék önérzetét, s szégyenérzetet kelt benne. Tehát a bűntudat nyomán keletkező magábaszállás, megbánás, a szégyenkezés s ezzel együtt az önérzet felébredése azok a kedvező lelki hatások, amelyeket a büntetésnek keltenie kell a növendékben. A büntetésnek azonban nemcsak kedvező, hanem kedvezőtlen hatásai is lehetnek. Míg a jutalom kellemes érzelmeket kelt a lelkében, ezért felemelő és ösztönző, addig a büntetés kellemetlen érzelmeket