Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 3. szám - Harsányi István: Református gimnáziumaink feladatai a tehetségkutatás terén
72 Harsányi István: Református gimn. feladatai a tehetségkutatás terén. szerűen színezik, módosítják a vizsgálatokat a szerint, hogy pl. tanyai, falusi, külvárosi stb. iskolákból kerülnek ki a tehetségvizsgára állók. Mégse árt, ha valami egységes alapjuk van ezeknek a vizsgáknak, különösen a tehetség abszolút, tehát önmagában is meghatározható, nem pedig viszonylagos, vagyis csak az éppen véletlenül egymásmellé került egyénekéhez képest mutatkozó tehetség megállapítására van szükség. Éppen ezért még ebben az évben közölni fogunk egy-két próbasorozatot a 10—12 évesek tehetségének megállapítására s példát az egész tehetségvizsga lebonyolítására. A szakirodalomban komoly támpontokat kapunk a Binet Simon, Éltes Mátyás, Nagy László, Cser János, Boda István stb. idevágó müveiből. Most nem is ezekről a próbákról beszélek, hanem mindössze néhány szempontra irányítom azoknak a figyelmét, akik eltökélik magukat a tehetségkutatásra. Az alábbi kérdések ugyanis föltétlenül felmerülnek a tehetségkutató és irányító munka során. 1. A tehetségesség megállapítása még nem elegendő ok arra, hogy valakit hathatós támogatásban részesítsünk. Egy-egy ifjúnak a felnevelése, tanuláshoz segítése ugyanis anyagi szempontból is nagy befektetést igényel. Mindig arra kell gondolnunk, hogy egy vagy más valakinek a nevelésére is elég volna a fedezet. Nagyon gondosan kell tehát ügyelnünk arra, hogy a kiválasztottak egészségesek, erősek vagy legalább is könnyen megerősíthetők legyenek. Már a tanítóknak és lelkipásztoroknak is ki kell terjeszteniük a figyelmüket arra, hogy nincse-e a családban öröklődő betegség : tbc., vérbaj stb. Ezen kívül azonban komoly orvosi vizsgálatnak is alá kell vetnünk minden jelentkezőt, s csak a testileg is alkalmasaknak bizonyulok közül válogassunk. Bőséges és kiváló ugyanis az az anyag, amelyből válogatnunk lehet, csak legyenek elegen, akik válogatnak. A tehetségpártolásra kiszemelt ifjaknak makkegészségeseknek kell lenniök, hogy már testi felépítésök is mintegy biztosítsa azt, hogy az általuk végzett munka minőségileg és mennyiségileg kielégítő lesz. Hiszen nagy erőfeszítésekre lesz szükségük az életben. 2. A tehetségösztöndíjra a felvétel ideiglenes legyen. A segélyezés csak addig tartson, míg a kiválasztottak a legmagasabb iskolai követelményeknek általában megfelelnek, vagy pedig valamilyen területen kimagasló eredményeket érnek el. (Zene, rajz, mennyiségtan, vegytan stb.) A jóminőségű munkát mindvégig meg kell kívánnunk. Ennek a minőségi munkának azonban a lehetőségeiről is gondoskodnunk kell. Megfeszített, az akaratot, az egész embert igénybevevő munkát kívánunk ezektől a kiválasztottaktól, de ügyelnünk kell arra is, hogy ez a munka ne legyen robot, letörő, vigasztalan életküzdelem. Egyik módja ennek az, hogy az anyagi támogatást akkor se vonjuk meg az ifjútól, mikor már legációk, tanítás és egyéb munka vállalása árán szűkösen már önmaga is fent tudná tartani magát. A túlságos lekötöttség, örökösen pontos időbeosztás ugyanis az értékes önkifejtéstől vonja el a tanulók idejét és energiáját. Ne munka alatt roskadozó, koravén, életkedv nélküli munkagépeket neveljünk ezekből a
