Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 2. szám - Révész Imre: Ködben
46 Révész Imre: Ködben. adniok, mindhalálig való elszántsággal tartoznak védeni legalább a legbelsőbb övezetet : a lelkész-, tanár- és tanítóképzést s annyi közép- és elemi iskola fenntartását, amennyi legalább e három főiskolai ágnak, meg a magyar református presbitereknek, diakónusoknak, lelkésznéknek, diakonisszáknak a succrescentiáját biztosítja. Üj iskolatípusokkal szerintem még talán egyes helyeken indokoltnak látszó szükséglet esetén is nagyon meggondolandó egyházunknak ma kísérleteznie, legalább is addig, amig a fentebb említett minimális szükségletnek anyagi alapjai nincsenek egészen autarkiás módon biztosítva. Különben is az új iskolatípusoknál nemcsak az a kérdés a fontos, biztosítható-é maradandólag kellő számú növendék, s ezáltal vagy egyéb módon az iskola anyagi önfenntartása —- hanem époly fontos az a kérdés is, lehetséges-é az új iskolatípusokba olyan tanszemélyzet beállítása, amely kellő biztosítéka annak, hogy a létesítendő tanintézet nemcsak cégér szerint lesz református. Még ennél is sokkal meggondolandóbb kísérletezés azonban az, amellyel egyesek a magyar református közoktatásügyet nem új iskolatípusokkal akarják kibővíteni, hanem új elvi alapokra akarják helyezni. Akármilyen tiszta jóakaratból és nemes jóhiszeműségből eredt az a néhány hónappal ezelőtt előkelő református tanügyi helyről elhangzott megállapítás, hogy ,,a kálvinista iskolák és a fajiság alapján berendezkedő állami élet közt nincs semmiféle lényeges ellentét“, meg az, hogy ,,a kálvinizmusnak a szó igazi értelmében vett egyenlősége, lemondással teljes és szigorúan gyakorolt puritánsága, dogmatikusan vallott egyetemes papsága a legkerekdedebben illeszkedik bele a totalizmus életfolyamatába“ — sem a jóakarat, séma jóhiszeműség nem csinálhat a tévedésből igazságot. A református iskola a maga négyszázados bibliás keresztyén és történelmileg magyar nemzeti szellemével az egész történetünktől és lelkűnktől idegen faji államkoncepciót és az annak alapjául szolgáló biológiai materializmust sohasem teheti magáévá. És a református iskola nemcsak kerekdeden, hanem még szögletesen sem illeszkedhetik bele soha a totalizmus életfolyamatába, mert a református iskola becsületes és törhetetlen nemzet- és államhűségre tanít és nevel ugyan négy század óta, de amint eddig nem hirdetett, úgy ezután sem fog hirdetni állammítoszt és állami minden- hatóságot, minthogy öngyilkosság nélkül nem kerülhet ellenkezésbe az élő Isten tízparancsolatának elsejével: ,,Én, az Úr, vagyok a te Istened... ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.“ A fajiság államának és a totalizmusnak sok vonzó fátyla és kendőzése van. Valódi arca azonban világnézetileg csak egy : az, amelyik „nemzeti vallást“ követel (amelyről előbb-utóbb kiderül, hogy csak az atheizmus szép álneve) és a keresztyén nevelést halálra ítéli.2 2 A fascista Olaszország, amidőn a szabadkőműves uralom által száműzött kötelező vallástanítást visszaállította, és saját területén újból felállani engedte az egyházi államot, a totalizmus igen lényeges előfeltételéről mondott le öntudatosan — amivel egyébként, mint igen nagy politikai művészetre valló ténnyel, nem csökkentette, hanem fokozta a rendszer erejét a íatin_ géniusznak megfelelően.
