Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 12. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 340 légium nagy, átfogó történetének, amit ö kerettörténetnek nevez, megírását. Benne valóban érdemes munkásra bízták a beható búvárkodást, bő ismeretet és tisztán néző történetszemléletet kívánó feladat elvégzését. A Kollégium négyszázesztendős múltját hat korszakban tárgyalja, ú. m. : I. Akadémia fejlődés előtt (1538—1588), II. Szervezeti és tanulmányi megalapozás (1588— 1704), III. Háborgatás, fejlődés (1704—1792), IV. Reformok kora (1792— 1848), V. Tagozatokra bomlás (1848—1914), VI. Legújabb kor (1914—1938). Függelékben a Kollégium rendes tanszékei keletkezésük sorrendjében jellegük szerint tanáraikkal együtt (1549—1940). Nagy idő, messzenyúló és szerteágazó terület, rendkívül sok történeti anyag állott a szerző előtt, hogy a Kollégiumról a maga egészében, folyamatosan összefüggő, világos képet adjon. Mikor ezt teszi, a vállalat célja szerint csakugyan nem a történetírás kitaposott, régi útjain jár, nem a Kollégium krónikus eseményeit sorolja fel múltjának külső keretét állítva az olvasó elé, hanem mélyrehatóivá kutatja, hogy a különböző korokban milyen szellem, világnézet, milyen tanítási és nevelési elvek, eljárások, milyen tanirányok nyilvánulnak meg a Kollégium életében és milyen hatást gyakorolt ezekkel egyfelől növendékeire, másfelől a hatáskörébe eső particularis iskolákra, sőt az egész hazai közoktatásra. Vizsgálja emez oktatási elvek és irányok eredetét, átvételét s a magyar református felfogáshoz és helyi viszonyokhoz alkalmazását. így a Kollégium élete nem elszigetelve, hanem érdekes és tanulságos korképbe helyezve jelentkezik. Belső, vezető szellemét látjuk, amint az korok és idők iránya, kívánalma szerint változik, átalakul s új, meg új eszmék és utak nyomdokain jár. És látjuk jellemző lelki vonásaikban az embereket, akikben, mint az iskola tanítóiban, irányítóiban és vezetőiben, a koreszmék, elvek és tanrendszerek megtestesülnek s termékenyítőén kiáradnak. Nagy Sándor mind a korokat és azok oktatásügyét, mind a Kollégium kimagasló tanárait és vezetőit éles és jellegzetes vonásokban igyekszik feltüntetni. Különös gondot fordít az iskola törvényeiben és tanrendjében mutatkozó művelődési és oktatási nézetekre, melyeket bőven tárgyal, s ezzel a hazai tanítás- és nevelésügy történetéhez is nagyjelentőségű adatokkal szolgál. Igen jellemző Nagy Sándor műve a kollégiumi diákság belső életére is. Tudjuk, hogy hajdan a debreceni Kollégiumban nemcsak tanulói kötelességei voltak a diákságnak, hanem mint egység, társaság, egyetem (coetus Universitas) évszázadokon át résztvett az iskola ügyeinek és oktatásának intézésében. Szemléltetően írja le a szerző a tanulóifjúságnak érdekes és fontos szerepét a maga sokrészben hasznos és üdvös voltával, de nem egyszer zabolátlan kilengéseivel is. Valóban a Kollégium belső, nyüzsgő, eleven élete tárul elénk, amikor színes ecsetvonásokkal rajzolja „Pallas zöldes táborá“-nak több százados múltját. Ha terünk engedné, hasznos, élvezetes és tanulságos volna mélyebben bepillantani Nagy Sándor szellemi műhelyébe. így inkább csak a figyelmet hívjuk fel értékes alkotására, melyet 12 műmelléklet is díszít, s ebből nyolcat a rajzolásban és még sok másban jeleskedő, ezermester szerző készített. A debreceni Kollégium munkában lévő, nagy monográfiájának egy másik részműve is megjelent röviddel ezelőtt. Címe : A debreceni Kollégium és a magyar irodalom (200 1.). Irta : Zsigmond Ferenc, akit a hatalmas vállalat közös címlapja szintén mint közreműködő főmunkatársat tüntet fel. Műve tulajdonképpen a harmadik kötetnek egyik darabja, de a szerkesztőség a mostani bizonytalan helyzetben nem akarta kiadását addig halasztani, míg az egész hatalmas mű elkészül, s minden darabja együttesen jelenhetik meg. Közrebocsátotta tehát a Nagy Sándoréval együtt Zsigmond Ferenc kész munkáját is. Ő sem új író már a Kollégiummal kapcsolatban. Három évvel ezelőtt olyan synthesisét adta a Kollégium történetének, amely meglepő új szemléletével, értékelésével és tárgyalási módjával, a szellemtudományok eljárását követve, nagy és méltó feltűnést keltett, nemcsak a laikusok között, hanem a hivatásos történetírók körében is. Az ott megkezdett úton halad Zsigmond e könyvében is. Elsőrendű írói intuitióval és inspiratióval, valamint stilisztikai kifejező készséggel és tehetséggel dolgozik. Bele tud látni a cselekvések, történések és egyének belsejébe. Egyúttal a témakört is alaposan felkutatva
