Protestáns Tanügyi Szemle, 1940

1940 / 12. szám - Megjegyzések

Megjegyzések. :i4i egy felszerelt római katonát és közös szemlélet alapján véshetnék be emléke­zetükbe az ismereteket. Miképpen lehetne ezt elérni? Egy részletes, jól összeállított, szakszerűen el­készített klasszika-filológiai diapozitivsorozaltal ! Hogyan képzelem én ennek elkészítését, összeállítását és tanításbelí alkalmazását? A latintanításhoz szükséges ú. n. régiségtani ismereteket fel kellene dol­gozni diapozitivképek alakjában. Ezek tárgycsoportonként a régiségtan könyvek szokásos csoportosítását követhetnék (állami, hadügyi, magán- és vallási régiségek) és ehhez járulna még ú j tárgycsoportként egy-egy kép­sorozat a legkiválóbb és legjellemzőbb itáliai és a hazai klasszikus műemlékek­ből. Kevés gimnázium van ugyanis olyan kedvező helyzetben, hogy a hazai leleteket közvetlenül szemléltethesse, és ezzel hazánk és művelődésünk törté­nelmi múltjával kapcsolatot érzékeltethessen. A technikai kidolgozás a szakipar dolga lenne, de természetesen meg­felelő tárgyi szakirányítás mellett. Az anyag feldolgozása, történhetnék eredeti maradványok, modellek, rajzok, vagy illusztrációk alapján. A sorozat elkészí­tése látszólag rengeteg lemezt igényelne, de csak látszólag, mert egy-egy tömör elrendezésű felvétel egész sereg ismeretanyagot tenne egyszerre szemlél- hetővé. Pl. a katonák teljes felszerelését, védő és támadó fegyverzetét egy képen lehetne ábrázolni egy felszerelt katonával. Egy áldozati szertartással a vallásrégiségek sok-sok jelenségét egyszerre be lehetne mutatni stb. A képanyag kiszemelése tehát igen gondos, elmélyedő és szakszerű munkát követelne. Tulajdonképpen ezen, ha szabad ezt a szót használnom, a scenáriu- mon áll vagy bukik az egész ügy, hiszen a technikai kivitelezés ma már szinte tökéletesen megoldható. A képanyag elsősorban az auktorok megértéséhez készülne. Szorosan csatlakoznék tehát a tanítási anyaghoz, annak szerves része lenne, kiegészítené, sőt pótolná a régiségtan könyveket. A képegysége­ket csoport és egyéni számmal (római és közönséges) lehetne ellátni és így új, vagy újabb kiadású tankönyveink a latin szöveghez kapcsolódó jegyzetben, megfelelő helyen, már akár az odavonatkozó diapozitivképre utalhatnának, mint szemléltető anyagra. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ezáltal tan­könyveink valóban olcsóbbakká válhatnának, értékveszteség nélkül, hiszen feleslegesek lennének bizonyos illusztrációk, és ezzel egy csomó klisé és papír- költség maradna el. Nézetem szerint azért lenne szükség lemezes megoldásra, mert így egy­részt az utólagos kiegészítés lehetséges volna, másrészt a szaktanár azt az anyagrészt használhatná fel, amelyikre szüksége van, a nélkül, hogy egyéb, felesleges, vagy éppen zavaró részletet is be kellene mutatnia, ami pergőfilm­nél, vagy filmdiapozitivnál elkerülhetetlen. De ha ez a mód akár technikailag, akár anyagilag nagyobb nehézségeket okozna, akkor okvetlenül a filmdiápozi- tiv mellett török lándzsát. Ebben az esetben egy-egy szűkebb tárgycsoportról kellene rövid filmet készíteni. Itt ugyanis éppen az a lényeg, hogy egy-egy kép, mint szemléleti anyag, hosszasabban ott álljon az osztály szeme előtt, annak minden részlete „kiértékelhető“ legyen, s ezáltal maradandó benyomá­sokat keltsen. Egyébként jegyezzük itt meg, hogy mai formájukban a mozgó oktatófilmek is valójában legnagyobbrészt állóképsorozatok, hiszen külön képek vannak egymásután fényképezve, és „élővé“, „maradandóvá“ teszi őket (gyakran csak a szemléleti anyag előtt átvonuló libasereg, vagy tarka kuLyal) éppen hátrányt jelent, mert elvonja a tanuló figyelmét a lényegesről. A diapozitivanyag tehát összegyűjtve felölelné az egész ismeretanyagot. A sorozatot azuLán minden gimnázium beszerezné, klasszika-filológiai gyűjte­ményében elhelyezné, és a latin tanítás kapcsán hatékonyan felhasználtatná. Nagyon megkönnyítené a munkát egy a tanár számára készült, jól szerkesz­tett, akár részletesen, szinte segédkönyv formájában, akár csak vázlatosan, vezérszavakban kidolgozott magyarázó könyv. A klasszika-filológiai diapozitivsorozat tehát a latintanítás fontos segéd­eszközévé fejlődhetnék, és véleményem szerint kis áldozattal könnyen meg­valósítható lenne. Vetítőgépekkel ma már, azt hiszem minden iskola rendel­kezik. A vetítés, mint technikai művelet, nem okoz nehézséget. (Magukra 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom