Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 12. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. :i4i egy felszerelt római katonát és közös szemlélet alapján véshetnék be emlékezetükbe az ismereteket. Miképpen lehetne ezt elérni? Egy részletes, jól összeállított, szakszerűen elkészített klasszika-filológiai diapozitivsorozaltal ! Hogyan képzelem én ennek elkészítését, összeállítását és tanításbelí alkalmazását? A latintanításhoz szükséges ú. n. régiségtani ismereteket fel kellene dolgozni diapozitivképek alakjában. Ezek tárgycsoportonként a régiségtan könyvek szokásos csoportosítását követhetnék (állami, hadügyi, magán- és vallási régiségek) és ehhez járulna még ú j tárgycsoportként egy-egy képsorozat a legkiválóbb és legjellemzőbb itáliai és a hazai klasszikus műemlékekből. Kevés gimnázium van ugyanis olyan kedvező helyzetben, hogy a hazai leleteket közvetlenül szemléltethesse, és ezzel hazánk és művelődésünk történelmi múltjával kapcsolatot érzékeltethessen. A technikai kidolgozás a szakipar dolga lenne, de természetesen megfelelő tárgyi szakirányítás mellett. Az anyag feldolgozása, történhetnék eredeti maradványok, modellek, rajzok, vagy illusztrációk alapján. A sorozat elkészítése látszólag rengeteg lemezt igényelne, de csak látszólag, mert egy-egy tömör elrendezésű felvétel egész sereg ismeretanyagot tenne egyszerre szemlél- hetővé. Pl. a katonák teljes felszerelését, védő és támadó fegyverzetét egy képen lehetne ábrázolni egy felszerelt katonával. Egy áldozati szertartással a vallásrégiségek sok-sok jelenségét egyszerre be lehetne mutatni stb. A képanyag kiszemelése tehát igen gondos, elmélyedő és szakszerű munkát követelne. Tulajdonképpen ezen, ha szabad ezt a szót használnom, a scenáriu- mon áll vagy bukik az egész ügy, hiszen a technikai kivitelezés ma már szinte tökéletesen megoldható. A képanyag elsősorban az auktorok megértéséhez készülne. Szorosan csatlakoznék tehát a tanítási anyaghoz, annak szerves része lenne, kiegészítené, sőt pótolná a régiségtan könyveket. A képegységeket csoport és egyéni számmal (római és közönséges) lehetne ellátni és így új, vagy újabb kiadású tankönyveink a latin szöveghez kapcsolódó jegyzetben, megfelelő helyen, már akár az odavonatkozó diapozitivképre utalhatnának, mint szemléltető anyagra. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ezáltal tankönyveink valóban olcsóbbakká válhatnának, értékveszteség nélkül, hiszen feleslegesek lennének bizonyos illusztrációk, és ezzel egy csomó klisé és papír- költség maradna el. Nézetem szerint azért lenne szükség lemezes megoldásra, mert így egyrészt az utólagos kiegészítés lehetséges volna, másrészt a szaktanár azt az anyagrészt használhatná fel, amelyikre szüksége van, a nélkül, hogy egyéb, felesleges, vagy éppen zavaró részletet is be kellene mutatnia, ami pergőfilmnél, vagy filmdiapozitivnál elkerülhetetlen. De ha ez a mód akár technikailag, akár anyagilag nagyobb nehézségeket okozna, akkor okvetlenül a filmdiápozi- tiv mellett török lándzsát. Ebben az esetben egy-egy szűkebb tárgycsoportról kellene rövid filmet készíteni. Itt ugyanis éppen az a lényeg, hogy egy-egy kép, mint szemléleti anyag, hosszasabban ott álljon az osztály szeme előtt, annak minden részlete „kiértékelhető“ legyen, s ezáltal maradandó benyomásokat keltsen. Egyébként jegyezzük itt meg, hogy mai formájukban a mozgó oktatófilmek is valójában legnagyobbrészt állóképsorozatok, hiszen külön képek vannak egymásután fényképezve, és „élővé“, „maradandóvá“ teszi őket (gyakran csak a szemléleti anyag előtt átvonuló libasereg, vagy tarka kuLyal) éppen hátrányt jelent, mert elvonja a tanuló figyelmét a lényegesről. A diapozitivanyag tehát összegyűjtve felölelné az egész ismeretanyagot. A sorozatot azuLán minden gimnázium beszerezné, klasszika-filológiai gyűjteményében elhelyezné, és a latin tanítás kapcsán hatékonyan felhasználtatná. Nagyon megkönnyítené a munkát egy a tanár számára készült, jól szerkesztett, akár részletesen, szinte segédkönyv formájában, akár csak vázlatosan, vezérszavakban kidolgozott magyarázó könyv. A klasszika-filológiai diapozitivsorozat tehát a latintanítás fontos segédeszközévé fejlődhetnék, és véleményem szerint kis áldozattal könnyen megvalósítható lenne. Vetítőgépekkel ma már, azt hiszem minden iskola rendelkezik. A vetítés, mint technikai művelet, nem okoz nehézséget. (Magukra 3
