Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 12. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 335 ■ m sSE ■ « m \ t m m kössük meg a tanár egyéniségét, ne kényszerítsünk minden iskolára egy kézikönyvet és így tovább... Igaz, hogy az ellenvetések között lehet jogos és indokolt is, de gondoljunk arra, hogy a tanár egyénisége, lelkülete, a tanári pszüché az egységes tankönyv mellett is megnyilatkozhatik, kibontakozhalik, érvényesülhet, sőt talán így igazán! S gondoljuk meg, milyen könnyítés volna szülőnek és tanulónak egyaránt, sőt a tanárnak is, ha a tanulónak iskolát kell változtatnia, s ott is egyazon könyvekkel találkozik. Hiszen az állam is foglalkozott ezzel a gondolattal, egyáltalában nem újság, s úgy hiszem, a megoldásnak aligha állott más útjába, mint a nagy tankönyvkiadó-vállalatok önös érdekel... Ezért maradt csak terv és elgondolás, semmi másérti Lényegében csak egyedül az volna fontos, hogy az egységes tankönyv valóban jó, a legjobb tankönyv legyen, amelyet magyar tanárok teremthetnek. Végre is a tankönyv elsősorban a tanuló érdekeit szolgálja, részére könnyítés és segítség, s nem a kiadók labdajátékai. . . Ha a tanterv azonos, miért ne lehetne a tankönyv is az, legalább is a már említetten hármas tagozódás szerint?! S ha elfogadjuk az egységes tankönyv gondolatát és jogosultságát, amit nem olyan nehéz elfogadnunk, még ha nem is rajongunk érte, sokkal nehezebb és fontosabb lesz minden tekintetben jó tankönyvekről gondoskodnunk! Üjabban mindinkább meghonosodó gyakorlat, hogy egyesületünk bevált tankönyvíróknak megbízást ad egy-egy kézikönyv megírására. Helyes, a jelen körülmények között én' is elfogadom. Erkölcsi testületünk vezetősége mindenesetre a leghivatottabb annak megítélésére, kik írjanak tankönyveket, kiktől várhatunk jó munkát. Ma aligha találnánk ennél rövidebb, megfelelőbb utat. Mégis az egységes tankönyveknek pályázat útján kell megszületniük. A szabad versenynek teljes egészében lehetőséget kell adnunk. A pályázatban hadd vehessen részt mindegyik szaktanár, aki jó tankönyv írására önbizalmat, tehetséget érez magában! A pályázat természetesen nyilt és országos jellegű legyen. Kellő időben kell közzétenni, hogy elég időt adjunk a könyv megírására. A beérkezett pályaműveket mindegyik egyházkerületnek két-két elismerten legkiválóbb szaktanára megbírálja, akiket - esetleg a tanulmányi felügyelő és az igazgató véleményének meghallgatásával -— az egyházkerületi felügyelő jelöl ki. A szaktanárok bírálatukban határozottan és minden bizonytalanságot kizáróan állapítsák meg, van-e a pályamunkák között olyan, amelyet egységes tankönyv gyanánt be lehet vezetni. Ha ilyen értékű és színvonalú tankönyv több is akad, meg kell jelölniük a viszonylagos sorrendet is. Ha pedig a pályázatok között nincs jó és minden tekintetben megfelelő munka, a pályázatot meg kell ismételni. Természetesen fel kell kelteni a szaktanárokban a tankönyvírásra a vállalkozó kedvet. Ezért a beérkezett munkák közül a bírálatok alapján legjobbnak ítélt három művet pályadíjjal kell kitüntetni. Még akkor is, ha nem volnának egységes tankönyvnek feltétlenül alkalmasak. A szaktanárok bírálatait a középiskolai tankönyvbizottság előadója veti össze, akinek javaslatára a tankönyvbizottság dönt, hogy melyiket engedélyezi és vezeti be a konvent útján egységes tankönyv gyanánt. Előzőleg azonban a bizottság minden tagja kézhezkapná az összes pályamunkákat, valamint a szaktanárok bírálatait és az előadó javaslatát is, hogy a végső döntés alkalmával tisztán lásson, s a maga véleményét is megalkothassa. Ez kissé hosszadalmas folyamat, ezért kellene bőven elégséges időt szentelni rá. A bizottság döntése szerint legjobb és egységes kézikönyvnek alkalmas tankönyvet az Egyetemes Konvent két évre engedélyezi és bevezeti. Az első év elteltével a tárgyat az illető fokon tanító valamennyi szaktanár jelentést tesz : a gyakorlatban miként vált be az új tankönyv? Mit kellene változtatni rajta, hogyan lehetne még jobbá és tökéletesebbé tenniá Az így beérkező javaslatokat, észrevételeket előbb a fentebb említett bíráló szaktanárok tanulmányoznák át, s a tankönyvbizottság elé ismét határozott előterjesztést tennének, hogy a javaslatokból mit fogadnak el, mit nem. A bizottság azután az előadó javaslata alapján felhívja a tankönyv szerzőjét, hogy a szükségesnek vélt változtatásokat feltétlenül foganatosítsa, még akkor is, ha azok egyéni véle-
