Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 11. szám - Hazai irodalom
308 Hazai irodalom. mind az élet kibontakozását legjobban szolgálják. Ezek azok a vonatkozások, melyek az életet Istennel kapcsolják, az Ő erejével telítik, az Ő kegyelmével gazdagítják. Az ilyen külső és belső élet biztosítását, kibontását szolgáló eszközök, életforrások között első helyen áll a Szentírás, az életnek Istennel legközvetlenebb összekötője, Istentől adott módon egybekapcsolója. Ezért legnagyobb tett a belső vonalon az örök Ige megszólaltatása (Sylvester J. szerint) „Minden népnek az ű nyelvin, hogy minden az Isten törvínyin éljen, minden imádja nevit.“ Voltak a magyar református egyház szolgái közül Károlyi Gáspár előtt és után is bibliafordítók, de egyik lelkén át sein szólt úgy az Ige, mint az ő lelkén át, kiről Reményik Sándor (,,A fordító“ c. versében) így ír : ,,.. .türelmén és alázatán által Az örök Isten beszél — magyarul. E fordíiással századokon keresztül vigasztal, tanít, áld az Űr. E fordítás nagy életfordulóit már többször megünnepelte egyházunk. Szobrot is állított a nagy fordítónak 50 évvel ezelőtt. De eddig még nem mérte fel egyik korszak sem úgy az ő jelentőségét, mint mostani nemzedékünk tette jelen Emlékkönyvünkben. A történelmi rész a tiszta tudományos síkban tárja elénk Károlyi munkájának értékét (A bibliafordítás törzskönyve, exegetikai értéke, hatása a népnyelvre, költészetünkre stb.) ; az írásteológiai rész a kijelentést a Szentírás, egyház, filozófia írásmagyarázatának mértéke alá állítja ; a gyakorlati teológiai rész az írásmagyarázat legvégső vonatkozásait, igehallgatás, népiélek, gyermeklélek kapcsolatait vázolja fel a Károlyi-bibliával. A hála és kegyelet a lélek ritka, nemes virága. A magyar református teológiai irodalom magas fokát jelenti az Emlékkönyv mind a kegyelet, mind a megemlékezés fényes jele, mind a tartalmi gazdagság bősége miatt. Az Emlékkönyv „jótett“! Dicséri szerkesztőjét, a kiadó „Coetus Theologorum“ gárdáját. Örömmel szemlélhetjük, hogy mennyi és feladatát milyen pompásan megoldó egyházi írónk van. A munkát mindenki: teológus, filozófus, irodalomtörténész, néprajzi író egyaránt haszonnal és lelki gyarapodással forgathatja. Dr. Illyés Endre. „Áll a viharban maya a magyar.“ A tiszántúli egyházkerület lelkészi konferenciájának emlékfüzete. Sajtó alá rendezte : Dr. Vasady Béla. Debrecen, 1910. Ára 2 P. Fűzve. 81 lap. Nincs napjainkban érdekesebb kérdés, mint tudni valamit, vagy éppen tisztán látni ilyen kérdésekben : a mai világhelyzet; faj, nép, nemzet; az állam a magyar református egyház szempontjából ; evangéliumi szocializmus ; a jövő útja. . . E mindenkor érdekes kérdéseknek az ad örvendetes, fájdalmas, vagy véres időszerűséget, hogy élet-halálkérdéssé lettek számunkra. Elutasít- hatatlanok lettek, megoldásuk immár halaszthatatlan, s a velük szemben való állásfoglalástól függ közeli és távoli jövőnk. E vonatkozásokkal kapcsolatban egyaránt végzetes az is, amit teszünk, de még végzetesebb az, amit elhalásztunk, nem teszünk. A tiszántúli református lelkészség abban a kiváltságban részesült ez év április 9—10-én, hogy a fenti kérdésekről legjobb előadói (D. dr. Révész Imre püspök, dr. Makkai Sándor, dr. Szentpéteri Kun Réla, dr. Vasady lléla egyetemi tanárok, dr. Ferenczy Károly egyházkerületi belmissziói lelkész) ajkáról hallott a fentebbi kérdésekről előadásokat, és bőséges hozzászólások során elmondhatta idevágó gondolatait. E könyvet, mint a fenti előadások emlékkönyvét, minden református magyar tanár és tanító, de öntudatos állás- vágyakozó testvérünk is a legnagyobb haszonnal forgathatja, nya a vonatkozó hazai és külföldi irodalom fel nem sorolása a Sfliű vég’éápAzonban a gondolatok bősége, feszítő ereje, a magyar jövendő iránt érzgR szeretet szinte feledtetni tudja ezt is. Dr. Illyés Endre. m m I
