Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 11. szám - Nagy Miklós: A túlterhelés kérdése
Nagy Miklós: A túlterhelés kérdése. 299 Ad B) 3. A tananyag csoportosítása sok helyen nagyon rossz. Mintha olyan emberek csinálták volna, akik soha gyakorlatilag nem tanítottak. Pl. : A történelemből igen sok a III. és az V—VI. osztály anyaga, kevés a IV. osztályé, és aránylag könnyen elvégezhető a VII. és VIII. osztályé. A földrajzból kevés az anyag az I., elbírhatat- lanul sok a II. osztályban. A természetrajzból túlzsúfolt az V. osztály anyaga, a kémia tanítására pedig egy év nem elegendő. A mennyiség- tanból kevés az I. o. anyaga, nagyon sok a II. osztályé, s nagyon hamar kezdjük az algebra absztrakcióit. A III. osztályban eredménytelen a rendszeres fizika tanítása. Ad B) 4. A gyermeki lélek fejlődésmenetével, a gyermek érdeklődési irányának változásaival a tananyag beosztásánál nem törődünk. Az anyag beosztásában egyedül és kizárólag a tárgyi szempont vezet. Ad B) 5. Idegen nyelvek tanításától heti 2—3 órában eredményt várni képtelenség. Különösen az alföldi magyar diákoktól, akik otthon még véletlenül sem hallanak idegen szót, s akinek senki tanulmányaikban a heti 2—3 órán kívül segíteni nem is tud. Ezért kerül a magyar fiú hátrányba az idegen származásúnkkal szemben, s ezért fejlődik ki benne a zsidóval és a svábbal szemben a csökkentért ékű- ség veszedelmes érzése. Ad B) 6. Hiába hányjuk be a szemünket a valóság előtt, s hiába áltatjuk magunkat és felettes hatóságainkat: a latin nyelv tanítására szánt idő és energia nem hozza meg a hasznát. Országszerte — kevés kivételtől eltekintve — teljes az eredménytelenség. A diákok érdeklődése egészen hiányzik, már pedig érdeklődés nélkül nem is lehet eredményt elérni. Sok diák egyenesen a latinon keresztül idegenedik el az iskolától és a tanártól. Ad B) 7. A maximális követelmények hangoztatása természetesen éppen a jó tanárok részéről teszi nehézzé a diák számára a munkát. Ad B) 8. A tankönyvek rosszasága sok esetben már kiáltó. S néha még választék sincs. Október felé jelenik meg az egyetlen tankönyv, amely tanítási célokra egyenesen alkalmatlan. Ad B) 9. A rendkívüli tárgyak tanulásában talán rendet fog teremteni végre az új szabályzat. Ad B) 10. Az idén a három levente-órát is délelőttre kellett beosztani. Ezzel a felső négy osztályban hetenként 36 órájuk lett a diákoknak. Már ez maga túlterhelést jelent. Pedig még ehhez jön a kötelező énekkar, önképzőkör, bibliakör, sportkör. Ad B) 11. Fárasztó az is, hogy a gyermeknek egyoldalúan mindig csak az emlékezetét terheljük, verbálisták vagyunk, s nem törődünk azzal, hogy tanulás közben üdítsük is fel a diáklelkeket. Ad B) 12. A mai modern didaktikai módszer önmagában véve túlterhelésre vezet. A mai tanár 50 percen át kézben tartja az osztályt, nem engedi a figyelmet lankadni, rögtön lecsap a bámészkodóra, s a délelőtti 6 tanítási óra után a diák olyan, mint a kifacsart citrom. Délutánra nem jut ereje tanulni és önállóan gondolkozni. A mai mód
