Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 11. szám - Szathmáry Lajos: Kitűnőek iskolája a magunk módján
290 Szalhmáry Lajos : Kitűnőek iskolája a magunk módján. államférfiak őrsöt vezetnek. Szóval hivatásra készítünk elő a közös munka kötelezettsége révén. Az olvasásnak érdeklődés szerint való helyes irányítása, a református keresztyén lélek kialakítása, egyszóval a személyes nevelés a tanárgondnok tiszte. Ő egyben a pénzkezelő is, aki a presbitériumnak az évi munkáról beszámolni tartozik. * Ez az intézmény azonban csak az egyik karja annak a mérlegnek, amely országosan elterjedvén egyensúlyba billenthetné a magyar művelődési lehetőségek egyenlőtlenségét. A másik a Népfőiskola. A következőkben erről szólok. Szokták mondani, hogy a vidéki gimnázium elemészti a belekerülő paraszti elemeket. Az átlag egy darabig vergődik a gimnázium idegen észjárású világában, aztán lassan kibukik, vagy éppen csak leérik. Parasztnak már nem jó, úrrá asszimilálódni az osztálytársak között teljes mértékben nem tud : elveszelődik. Csakis a legeslegjava tudja áthidalni a startnál mutatkozó nehézségeket, de csakis az önmagából kivetkezés árán, s akkor már legtöbbnyire meg is szakítja a kapcsolatát ősi paraszti környezetével. Ezt látják a paraszt-szülők, s elhúzódnak a gimnáziumtól. így lesz a parasztság adójából fenntartott gimnázium érettségijének minden előnye egyéb, másfajta, igen vegyesértékű elemekké. Nálunk a gazdaember, ha feltekint a gimnázium magas homlokzatára, azt mondja : ez az urak iskolája. S a szavak minden mellékzöngéjét megcsikorgatja. Megvallhatjuk, van a szavaiban igazság. A mi iskolánk nem a mi népünké, legalábbis nem olyan mértékben, mint kellene lennie. A mai gimnázium müveltségsugárzó ereje a tanyák és falvak világába már nem hat el. A közművelést végzi ott a prédikáló lelkész, a szónokló képviselő, a vármegyei népművelés, az agyoncsigázott tanító, a napilapok, csak a gimnázium sugara fogy el az aszfalt végén. Ezek az állapotok teszik szükségessé a Népfőiskola gondolatának a felvetését a gimnáziummal kapcsolatban. Hadd terjesszem itt elő a hódmezővásárhelyi kísérletünk tanulságait idevonatkozólag. Egy-két tanár kijár a környékre és érintkezést keres a 18—23 éves paraszlifjúság legértékesebb képviselőivel (Keresztyén Ifjúsági Egyesületek, Gazda- és Olvasókörök). Beszélgetések során érdeklődést ébreszt bennük bizonyos továbbművelődés iránt. így összeszerveződik mintegy 25—30 ember. Ezeket aztán télen, január hónapra begyújtjuk a gimnáziumba, számukra egy tantermet nyitunk, és tanárok, tanítók, lelkészek, ügyvédek, orvosok, értelmes gazdák közreműködésével megindul a népfőiskolái tanfolyam. Délelőtt négy tanórát tartunk, tornaórával és fürdéssel élénkítjük ezek sorozatát, délután tanulmányi látogatásokat teszünk, este pedig szórakozóesttel, ú. n. tábortűzzel zárjuk a napot. Az előadások természetesen őket érdeklőek : kisgazdasági könyvvezetés, mezőgazdasági motorok, népi irodalom, hogyan kell újságot olvasni, a parasztság története, nemzetpolitikai ABC, bibliaismeret, zsoltáréneklés, egészségtani kér
