Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 11. szám - Szathmáry Lajos: Kitűnőek iskolája a magunk módján
Szathmdnj Lajos : Kitűnőek iskolája a magunk módján. 287 fokozatosan el is hidegülnek egymástól, eszükjárása, sőt egész lelkialkatuk idegenné, szélső esetben gyűlöletessé válik egymás számára. Ez a műveltségében kettéhasadt társadalom bennünket jelenleg csak abból a szempontból érdekel, amely szempont a mi nevelői munkánkkal kapcsolatos, hogy t. i. honnan ered ez az állapot. Szerintünk onnan, hogy közép- és felső néposztályunk utánpótlása nem abból a néprétegből történik, amely arra a legilletékesebb volna, amely t. i. egyrészt tehetséges, másrészt jellegzetesen magyar, hanem egyszerűen csak a különböző körülmények folytán éppen városba vetődött, gimnáziumok tövébe hullott igen vegyes elemekből. Történelmi és társadalmi életünk a magyarázata azután annak, hogy így a gimnáziumba járó ifjúság egyrészt meglehetősen selejtes, másrészt idegen a majdan általuk vezetendő magyar néptömegek számára. Az eddigiek belátása után természetes az a felismerés, hogy a magyarnak áhított magyar élet számára új vezetőréteget kell nevelnünk, amely a vezetettek zömével azonosan jellegzetesen magyar, de amely egyben a vezetéshez szükséges magas színvonalat is megüti. Gimnáziumainkba tehát a szokásosan beiratkozókon túl egyenesen gyűjtenünk kell a legtehetségesebb és a legmagyarabb elemeket. Nagyvárosban ennek nincs is különösebb akadálya. Az iskola helyben van, a legmagyarabb elemet jelentő jógazdák gyermekei fizethetnek, a tehetséges szegény tanuló meg úgyis tandíjmentes. Baj legfeljebb ha abban fog mutatkozni, mint ahogy gyakran mutatkozik is, hogy a paraszt- vagy mondjuk magyar-észjárású gyermek nem érti meg az európai kultúrzsargont beszélő, abban gondolkodó és abból nem engedő tanárát, s hamarosan lemarad. Azonban most nem ez a kérdésünk. Ha a tanárhoz és a tudományhoz nehezen is, de az iskolához mindenesetre odajuthat a tehetséges városi magyar gyermek. A legfőbb baj ott mutatkozik, hogy a magyar gyermekek zömének, a tanyai és falusi magyar s tömegeiben szegény ifjúságnak a számára egyenesen elérhetetlen álom az, hogy csak a legtehetségesebbjeit is eljuttassa a művelődés kapujáig, a gimnáziumig. Éppen a legmagyarabb parasztréteg marad így ki a nemzeti érdeket jelentő művelődési szabadversenyből. Olyannyira, hogy ha a gimnáziumot járó parasztgyermekek száma százalékokban még ki is fejezhető, a tanyavilág és a falu diákképviselőiről csak ezrelékekben beszélhetünk. Egy magyar lelkialkatú művelt magyar vezető társadalom kialakításához teliát a nem odavaló elemek kirostálásán túl egy legalább olyan fontos párhuzamos munka megindítására is szükség van, t. i. a tehetséges, de tömegeiben szegény tanyai és falusi magyar ifjúság beválogatására a gimnáziumba és kitanulásuk intézményes lehetővétételére. Ezt a gondolatot kívánjuk szolgálni, amikor sürgetjük, hogy a Kitűnőek Iskolájának szükségszerűbben, magyarabbul és protestáns hagyományainknak méltóbban megjelelő Tehetséges Tanyai és Falusi Tanulók Otthonát minden református gimnázium mellett szervezzük meg.
