Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 10. szám - Dr. Hamvas Gyula: Tankönyvírás és élménypedagógia
272 Dr. Hamvas Gyula : Tankönyvírás és élménypedagógia. Ehhez a tekintélyesebb nemzetközi pozícióhoz nagyobb ívű magyar életlendületre van szükségünk. Ennek az időnek egy mélyen gyökerezett nemzeti öntudat erőpróbájának kell lennie, amelyben a nemzeti erők hatékonyabban törnek előre az eddiginél, az energiák hatásfoka nő, a gazdag etnikus erőforrások tervszerűen a nemzeti kollektívum szolgálatába állanak. Ezeknek a szellemi többleteknek a beiktatására revízióra van szükség. Ez a revízió elér a nemzeti kultúrpolitika minden munkamezejére. Eljut a nevelés-oktatás újbóli és újbóli felülvizsgálatához és gyökeres átalakításához. Eljut a tankönyvírásig is, és összehangolja e fontos kultúrtevékenység feltételeit a nemzet időszerű életproblémáival. A nemzetünk jelen mérlege szerint tehát a tankönyvírás ügye a kibővített és megnőtt magyar szellemi életigényeknek megfelelőleg is mélyebb, rendszeresebb átgondolást kíván, és így mindenképpen az időszerűség jegyében kíséreljük meg a probléma kontúrjait megrajzolni. II. Aki a tankönyvet írja. A tankönyvnek a nevelésben való említett szerepe és egyáltalában a magyar tankönyvnek a nemzet fokozottabb erőkifejtése, valamint a magyar érdekek dinamikus előretörése és sikere következtében kijelölt feladata előtérbe állítja azt a kérdést: ki írhat tankönyvei a magyar ifjúság számára. Valószínű, hogy ebben a dolgozatban erre a tételre igen nagy figyelem irányul, minthogy ez a kérdés minden magyar tanárnak szívügye. A felelet ez : csak szakember ma tankönyvet nem írhat, még ha meg is van hozzá elég tudományos képzettsége és pedagógiai arra- valósága. A nemzetnek ebben a dinamikus előrelendülésében és az eddiginél mérhetetlenül nagyobb arányú történelmi szerepvállalása idején általánosan kiművelt ember és szakférfiú foghat tollat, hogy könyvei útján a magyar ifjúságot elhivatottá tegye a magyar eszmények betöltésére. A bölcsészeti kar és tanárképző neveltjét még az életnek is nevelnie kell, s maga csak mesterpróba után állhat oda tankönyveivel nevelni. A magyar közösség érzi ezt, és a kormányzat feje sokszor adott hangot beszédeiben a minőségi elbírálás jelentőségének. Ami pedig a magyar kultúra minden parcellájában szigorú és el nem mellőzhető alapelv, annak kell lennie a nemzetvédelem életfontosságú eme részfeladatában : a tankönyvírásban is. A következő kérdés : mi hát az általános műveltség fogalmi köre, és mik a jegyei éppen a szóbanlévő tevékenységi terület vállalkozóinál. Erre a kérdésre az egyenes felelet csak hiányos lehetne. Inkább felhívjuk a figyelmet a tanári továbbképző tanfolyamok programmtervezeteinek tanulmányozására, és ezeken a tanfolyamo-
