Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 10. szám - Dr. Csinády Gerő: Visszatért református Kollégiumok
262 Dr. Csinády (leni: Visszatért református Kollégiumok. fizettek. Van isteni igazságszolgáltatás, van mégis ma erkölcs, a kitartás és szótartás elismerést nyert! Ezeket a tanulságokat kell levonni a protestáns iskoláknak, s ilyen szellemben kell továbbra is nemzet-, egyházépítő munkájukat végezniük. Igen könnyű a feladatuk most, mert hálás a hivatásuk, és ez iránt minden gyermek lelke fogékony. Bízunk benne, hogy ha így építjük továbbra is országunkat, akkor megérjük egész Magyar- ország feltámadását is. Dr. Bánkúli Dezső. Visszatért református Kollégiumok, „Erdély bércei között századok hosszú során át a székelység képezte legnagyobb mértékben a magyar állameszme, a magyar népfaj, a magyar közművelődés fenntartó, éltető elemét. Nemcsak a székely havasok tövében őrizte meg tisztán faji jellegét és képezte az európai műveltség keleti védbástyáját, hanem századok hosszú során át kifogyhatatlan rajokat bocsátott ki az egész magyar birodalomba, különösen az erdélyi szűkebb hazába, a kipusztult, szétzüllött magyar faj üresen maradott helyére, úgyannyira, hogy ha a székelyek nem lettek volna, Erdélyben magyar műveltségről, magyar kultúráról szólni is alig lehetne. Hiszen az erdélyi megyékben és városokban szétszórt, még életrevaló és vezérszerepre hivatott magyar elemnek túlnyomó része székely eredetű. Ezen fenntartó elem kisugárzását elsősorban iskoláinknak, az „alma matereknek" köszönhetjük. Azon ifjak, kik nem viseltek fegyvert, kiknek a keskeny barázdákon és primitív iparműhelyekben nem jutott munkatér, || megnépesítették Erdély különböző iskolá t, különösen a magyar ■ református iskolákat, honnan a különböző kultúrpályákra lépve, lehetőleg minden talpalatnyi tért elfoglaltak és helyükön becsülettel álltak meg.“ Ez az idézet a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó-kollégium elöljáróságának a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz 1887-ben intézett államsegélyt kérő felterjesztéséből való. Élesen rávilágít arra, hogy miképpen látta a székelység maga és iskolái történelmi szerepét harminc esztendővel az összeomlás előtt. Akkor ezeket a megállapításokat még bizonygatni kellett tulajdon kultuszkormányunk előtt is. Ma már ugyan ki vonhatná kétségbe igazságukat? Huszonkét megpróbáltatástól súlyos esztendő bizonyítja, hogy a mellőzött, vasúti fővonaltól elvágott s gazdaságilag kiaknázatlan Székelyföld lett minden magyar erő forrása és tartaléka a megszállott keleti részeken. De bizonyítja azt is, hogy „a fenntartó erő kisugárzását elsősorban iskoláinknak, az ,alma matereknek1 köszönhetjük.“ Ezen a ponton azonban a sepsiszentgyörgyi megállapításokat ki kell terjesztenünk. Nemcsak a székelyföldi tanintézetek és nemcsak
