Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 8. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom 229 Kiérdemült embertársunk szerencsésnek mondhatja magát, ha gondját viselő, hűséges és megértő élettárssal jutalmazta meg őt a Kegyelem Ura, és hűséges családja iparkodik élete hátralévő éveit szebbé tenni. Aki bízik a Gondviselés megszentelő erejében, és igaz értékekben találja nemes örömét, az adjon hálát a minden jók Alkotójának, hogy megérnie engedte a pihenés éveit. Bízza minden dolgát az Ürra, Ő segíti kegyelmével. „Ha Ő segít, mi sem nehéz, ha Ő elhagy, erőnk elvész. E hit hív gyáinolója lészen és szívét megnyugtatja.“ Barcsai Károly. HAZAI IRODALOM Borotvás-Nagy Sándor : Nevelhető-e a fajntagyar üzletemberré ? Budapest, 1940. 71 o. Az ez évben megjelent értesítőkben is élvezettel olvashatta a magyar közvélemény a tanárok tudományos működési rovatát, amelyben a torna-, rajz-, ének- és irodalom-, vagy nyelvész-tanárok egyévi tudományos működéséről az önzetlen önkritikusok ragyogó portrét akartak megrajzolni s átadni a magyar művelődéstörténet jövő kutatóinak. S az a tanár, aki az előttünk íekvő könyvet írta, a maga evangélikus szerénységével egy 70 oldalas könyvben nemcsak a magántanári rangjának megfelelő bölcseséggel és tudományossággal, hanem a magyarság vérző problémáinak világosszemű felismerésével s gyógyító lehetőségeinek rendszerbeszedésével olyan jajkiáltást hallat e könyvecskén keresztül a magyarság lelkiismeretéhez, melynek maradandó értéket kell tulajdonítani. A könyvben a magyar fajiság, a tőke és kapitalista gazdálkodás, az ezekre való nevelés lehetőségei, a magyar hivatalnok osztály és népi csoportok adottságairól olyan eszmélkedést folytatott, amelyre fel kell hívni minden magyar iskolában tanító pedagógus figyelmét. Megállapításai nem hízelgők sem a fajtánkra, sem a magyarság utolsó negyedszázadának politikai múltjára, legkevésbbé a hivatalnoki csoportokra, de elkel ez a feddő beszéd minden ma élő magyar embernek. Aki e sorokat írta, olyan lelkipásztorhoz hasonlít, aki először valóban önmagának prédikál. írásának utolsó oldala a legfájóbb. Egyszerűen azt állítja, hogy a magyarságból csak a földműves s a legalsóbb szűz néposztály alkalmas arra, hogy a magyar közgazdasági életben olyan fontos ipari, kereskedői és kapitalista vállalkozásokat elvégezze. Több magyar író jött már erre a döntésre, s azok az aszfaltba gyökerezett pesti írók, akik a kor hangulatának megfelelően látják s kívánják így megváltoztatni a magyarság belső életét, mélyen alatta járnak Nagy Sándor szellemének, mert szerzőnk olyan könnyen járható utat mutatott meg, amelyre ránevelni valóban nem is nehéz a magyar nép zsengéit. E könyv olvasása közben nem tudtam szabadulni attól az emlékemtől, amikor Borotvás-Nagy Sándor magántanári próbaelőadását hallottam a közgazdasági fakultáson. Beszélt a szarvasi nagy evangélikus papról, Tessedik Sámuelről, a legnagyobb magyar közgazda-nevelők egyikéről. Cenzora Imre Sándor volt, a magyar pedagógiai munkások közül legkedveltebb nevelő. Akkor is, azóta is s e könyv olvasása közben is mind jobban éreztem azt, hogy a hazai protestantizmusra nemcsak nagy szerep vár ebben az átalakuló folyamatban, hanem az is világos előttem s bizonyosan sokak előtt is, hogy vannak is buzgó protestáns férfiak, akik az erre nevelés gondolatát meg is álmodták s úgy nyilvánították valósággá, hogy az igazán Üt lehet sokak, az egész nemzet számára is. Dr. Gaudy László. Kogutowlcz Károly Emlékkönyv. írták tanítványai. Szerkesztette: Dr. Wagner Richárd. Szeged, 1939. Kogutowicz Károly dr.-t, a szegedi egyetem földrajz professzorát, húszéves tanári működésének alkalmából tanítványai hatalmas Emlékkönyvvel
