Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 8. szám - Somorjai László: A líceum testnevelése
224 Somorjai László : A líceum testnevelése testnevelési órákon is azok a hangadók, azok a vezetők, s azok vannak elől, kik minden más tárgyból is az egészséges szellemű, írissészjárású tanulók közé tartoznak. De nevelési balhiedelem az, hogy jó tanuló csak rossz tornász, és jó tornász csak rossz tanuló lehet ! Ezt sok szobabölcs, puha és elkényeztetett, biflázó jó tanuló képes elhinni, s így a kényelmesebb esetet választja, az évtizedes hamis megítélés árjában úszik. Sőt, a szülők, a tantestületek szuggesztív erővel hiszik és a tanulók előtt vallják, hogy az nem is lehet másként. Adják meg a testnevelőnek azt a módot, hogy komoly bírálata, ítélete (a komoly munka után !) époly döntő súllyal essék az általános osztályzatba, mint a más nevelő véleménye, pár év alatt átváltoznak ezek az ősi csökevények ! A testnevelés komoly munkája után, komoly embernevelő szerepe után és az ifjú lélek és testhez legközelebb álló joga után nevetséges annak a felfogásnak további tartása, hogy a testnevelés osztályzata úgysem számít ! A régi tanítóképzőben, mikor komoly és következetes munkája után az ítéletet is el kellett szenvednie a növendéknek, bizony vakarhatta a füle tövét az a növendék, aki még mindig a hamis gondolatkörben élt, hogy a testnevelés nem számít. Mikora szorgalmasok, a 'jókedvűek, a mai életnek megfelelő mozgékonyak megértették a testnevelés osztályzatának súlyát, akkor eszméltek a „tehetségtelenek“, a téves hitben élők. Mikor a komoly és szigorú figyelmeztetés után jöttek az aggódó és felébredt szülők, s kifordított tenyerekkel álltak a lehetetlennek látszó eset előtt, megmagyaráztuk nekik azt, hogy az alapfokon elkezdett testnevelésben minden tanulónak kötelessége (aki tanító akar lenni) teljes erejével részt- venni, magát keményöklű,' keménygerincű, testileg és lelkileg egész emberré képezni. Mikor a puha és lusta tanuló a testnevelés szekundája miatt esett el az ösztöndíjtól, akkor ébredtek a valóságra, hogy ösztöndíjat csak „egész“ tanuló, a testileg és lelkileg egész tanuló kaphat. Mert világos dolog, hogy az a tanuló felel meg legjobban a követelményeknek, aki minden tárgyból, mely őt emberré neveli, iparkodik megfelelni. El kell tűnni a magyar élet középiskoláiból annak a tanuló-típusnak, aki puhasága, vagy lúdtalpa miatt lemosolyogva nézi a tanulótársainak kacagását, napsugaras játékát, sokszor testi erőlködését (mely az emberré nevelés szolgálatát jelenti). A mi intézetünkben a testnevelésnek komoly nevelői értékké ruk- kolását a tantestület józan ítélete, komoly bölcsesége és megértő szeretete segítette elő. Felismerte a tanári kar a nélkülözhetetlen nevelői tényezőt a testnevelésben, s egyúttal méltányolta testnevelő tanártársának szerény munkáját és törekvéseit, legalább is annyira, mint amennyire a saját munkáját. És ez így van bölcsen, és így van igazságosan ! Feltétlenül el kell jutni a líceum testnevelésének is addig az értékelési módig, ami eddig a tanítóképzőkben lehetett. Feltétlenül
