Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 8. szám - Bartók Miklós: A szellem fogalma és nevelésének problematikája
Bartók Miklós : A szellem fogalma és nevelésének problematikája 209 szedettség ugyanaz egy idegen szó megtanulásakor, mint az élet csapásainak elviselésekor. Nincs meg a szellem igénye és öntudata az olyan nevelésnél, amely különbséget tesz kis és nagy dolog között, amely így okoskodik : most rosszat tett valaki, de alapjában véve jó, most elhanyagolta a kötelességét, de különben lelkiismeretes. Az ilyen jóság"és lelkiismeretesség nem a szellemből, hanem a léleknek csak egyik részéből született, nem őselv tehát, amely rendez és összeségbe foglal, hanem egy nemlévö rendszer széthullt darabja. A szellem nem tűr esetlegességeket, mivel maga az ős következetesség és múlhatat- lanság, amely abból keletkezik, hogy minden gondolat és érzés feléje tekint. A nevelésnek csak akkor lesz „szelleme“, ha a kalaplevevéstől a legnagyobb tettek dicsőségéig minden emberi történés ugyanarra a szellemre vall. IV. Ebből az egyetemes jellegből következik, hogy egy évezred szelleme benne van a percben, egy nemzet szelleme pedig az egyesben. Ha nincs meg a percekben, akkor nincs a századokban ; ha nincs mgg az egyesekben, akkor nincs az országokban sem. Hová lesz a magyarság szelleme, ha csak várjuk s a róla szóló szavakat hallgatjuk, magunkban pedig annyiféle érzés, gondolat lappang, ahányan vagyunk ? Kétkedünk és nem bízunk magunkban, hordozzuk a széthullás és a szkepszis sötét fantomjait, s közben várjuk, hogy a Nemzeti Géniusz valahol a bús fellegekben tőlünk függetlenül higgyen. Fontosabb mindennél, hogy békén hagyjanak, meglegyen az, ami a számomra szükséges, futunk a magunk látása, kenyere és céljai után, de a szép szavalatot is rendjénvalónak tartjuk, hogy a nemzet s a haza minden előtt ! Vannak, akiknél a szellem hiányát megtévesztően leplezi az álszerénység retorikája : az én véleményem úgysem számít, az én bizodajmam úgysem segít. Az ilyenekkel kevesebb a magyarság szelleme és súlyosabb ezer év történelme, melynek géniusza az ő típusuk miatt halványodott el néha húsz, néha százötven esztendőre. Ahogy az egyes emberben azáltal van szellem, hogy minden lelki atomja hozzá láncolódott, s mindjárt csonka, ha egy is kiválik s a többit magával viszi, úgy a nemzet, vagy bármely más emberközösség is csak akkor sugároz szellemet, ha minden tagjában ugyanaz él s meg is nyilatkozik. A nevelésnek ezen a téren tehát oda kell hatnia, hogy mélységes felelősségérzetet ébresszen a közösség tagjaiban minden iránt, amit lelkűkben táplálnak a közösséggel szemben. Felelősek a legtörpébb gondolatért, a leggyengébb érzelmi rezdülésért, mert ezek csakis magukhoz mért szellemet eredményezhetnek. A szellem pedig kifelé hat, úgyhogy észre sem veszik, s mint titokzatos sugarak hatnak beláthatatlan messzeségekbe, s csak a végső egyenlegnél, amikor a közösség szelleme vagy erős, vagy erőtelen, lehet kiszámítani, hogy az ő számlájukra ebből mi és mennyi esik. S végül következik a szellem itt vázolt feltételeiből, hogy mivel szintézis, kell, hogy mértéke legyen. Szükség van tehát a szellem rangsorára és genealógiájára, mert az eddigiekből annak csak formális
