Protestáns Tanügyi Szemle, 1940

1940 / 8. szám - Bartók Miklós: A szellem fogalma és nevelésének problematikája

fíarlók Miklós : A szellem fogalma és nevelésének problématikája 207 egy magasabbrendű én cirkulál s átfog, egyetemesít a lélekben min­dent, amely nélküle összefüggéstelen élmények zűrzavara lenne. Funkciója hosszanti s egyben merőleges is, mivel létrehozza nemcsak az egyidőben lejátszódó lelki jelenségek szintézisét, hanem tegnapnak és holnapnak egymáshoz viszonyított következetességét is. Ez az az út, amelyen a lélekben a szellem átvonul, s felépítettségének őselve adja a szellem minőségét is. Ez a másik én, amely mögötte van a tapasztalt énnek, magasabb szférák leheletét hozza a lélek mozgal­masságába. Felsőbbrendűsége onnan származik, hogy megelőzi a lélek minden mozdulatát, s rendszerező elvként uralkodva, szerepet ad az amúgy cél nélkül felmerülő lelki tartalmaknak, nemessé avatja a jöttment gondolatot, érzelmet, cselekedetet s vele együtt a szellem útján járó egész emberi életet. Hatása kiterjed az egész történelemre, s ha ezer évvel ezelőtt időfölötti elvet vitt egy államférfi agyán keresztül valamely politikai koncepcióba, a művész vésőjén át egy kődarabba, mindaddig él, ragyog és inspirál, míg a korok és egyének lelki kohéziója emez elv szerint képes növekedni és formálódni. így felfogva a szellem kérdéseit, most már nem olyan egyszerű és sápadt mindaz, amit előbb olyan sokféle oldalról elhatároltan a szellemről elmondottunk. Azok az elhatárolódások az antik szemlé­lettől, a későbbi természetbölcselettől és teológiától, amelyek egy pillanatra kissé szűkre szabták a szellem mai fogalmát, korántsem fejeződtek be véglegesen. A kicsúcsosodó valódi jelentés alatt ott szunnyad az a határtalan képzetanyag, amely az idők folyamán hozzátapadt, mint ahogy egy ősz emberben benne van az egész élete és gyermekkora is. Nem csupán a lélekben uralkodó egység a szellem, hanem ennek az egységnek a történelme is. Nemcsak történelem és hagyomány, hanem az emberiség bölcsőbeli sejtelme is minden maga- sabbrendűségről, amelyet önmagában álmélkodva érzett. És végül nemcsak reminiszcencia, hanem a ma is élő istenhit a tökéletesség utáni vágytól indíttatva, melynek speciális kérdéseit átvette ugyan a teológia, de legmagasabb fokon minden szellemtudomány ezekbe a speciális kérdésekbe torkollik vissza. Korunk szemléletében túlnyomó a lélektani elem, de hozzá kell vennünk mindazt, amit előbb fel­vázoltunk, a közelfekvőket szorosabban, a távoliakat halványabban, mert a szellem nagy komplexuma századokon át lemaradt problé­máival együtt teszi önmagát, mint a tenger színe, amelyben benne van a tenger mélysége is. Ami most már a nevelés kérdéseivel való kapcsolatokat illeti, sokak előtt talán túlmessziek ezek, szerintünk azonban a mondottak­ból határozottan kiemelkednek az idevonatkozó problémák leg­főbbjei : I. Ha a szellem az emberi pszichét megelőző és rendszerező őselv, akkor benne a magasabbrendűség képviselője, tehát megléte, könyv. Kiilönlenyomatban is. Debrecen, 193Ü. Most csak arra utalok, hogy ez a sajátos jelenség az egész, lelki életnek alapja, s erre vezethető vissza az ember összegyénisége, világnézete s egész karaktere.

Next

/
Oldalképek
Tartalom