Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 8. szám - Bartók Miklós: A szellem fogalma és nevelésének problematikája
198 Bartók Miklós: A szellem fogalma és nevelésének problematikája A szellem fogalma és nevelésének problematikája. Pauler Ákos szerint filozofálni annyi, mint küzdeni a magunk és a mások homályossága ellen. Szükséges tehát, hogy mielőtt valamiről beszélni kezdünk, legelőször is azt tisztázzuk, hogy mit értenek rajta mások és mit értünk mi. Az emberi nevelés úgy keletkezett, hogy a természettől adatott, vagyis a rajtunk kívül eső dolgok mellé valamilyen előre való elgondoltság és tervszerűség tevődött, mint ahogy történt a szociológiánál, jognál és a politikánál. Ez utóbbiaknak azonban csak addig van szükségük valamely maxima állandóságára, amíg a pillanatokat és adott helyzeteket ezek irányítása mellett ki nem szolgálták, a nevelés ellenben mindig természetesnek vette, hogy problémáit a pillanatok sem nem szülik, sem meg nem oldhatják. A. nevelés az emberi szellem felserdülésétől kezdve egyre az egyetemes humánum magasabb és időtállóbb igényei felé s ezzel az idők és múló látások fölé vágyakozott, szükségképpen kellett tehát a maga számára átlátszóbb és biztosabb fogalmakat teremtenie, mint a mától függő egyéb emberi célkitűzéseknek. Eme fogalmak biztonságára azonban sokszor a válság papjai köszöntöttek, mivel az egyre bontakozó vágyakozások túlhaladták, s több lett az igény, mint amik számára a célkitűzések valaha készültek. Mig tehát egyrészről a spirituális életjelenségek túlburjánzottak az avult kereteken, s keletkeztek divatos, de annál elvnélkiilibb és zagyvább gyakorlatok, addig a magasabb fogalmak állandóan a bizonytalanság elnyelésével hadakoztak, s jöttek egészen homályos korszakok, melyek annál inkább tükrözték a célul kitűzött ideák relatív mivoltát, minél messzebbre nézett az értelem az elérendő egyetemes humánum teljessége felé. Kellett tehát egy kiapadhatatlan forrás, ahonnan mindig több meríthető, mint aminek a megvalósítását remélni lehet, s ezt fedezte fel a gondolkodás kezdettől fogva a filozófiában. Ennek ügye már az első nagy rendszerek korában összenőtt a nevelés ügyével, s azóta belerögződött a világba, hogy a kettőnek továbbra is együtt kell maradnia. Tudatosan nevelni a filozófusok kezdtek, s eredetének ezt az emlékét a nevelés sohasem feledte, az az alapérzés, hogy anyja a bölcselet, melytől léte és egészsége függ, századokon és évezredeken át folyvást öröklődött. Ezért aki valaha is többre vágyott, mint a niúló világok között való múló pepecselésre, mint a Phalanster Ádámja a kövek faragása helyett előbb tudni akarta, hogy miben segít, az a pedagógiai alapfogalmak logikai tisztázásából indult ki, s csak a bölcselet felderítő fogalmainak előreküldése után kezdte meg az emberformálás térhódító stratégiáját. Eme lépés megtétele nélkül a szellem nevelésének kérdéseiben is mindvégig homályos utakon haladnánk. A szellem szó a magyar nyelvben mindössze százharminc esztendős, Kazinczy alkotta a szél szóból, amely azelőtt régi szótárak
