Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 8. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: Középiskolai nevelésünk célkitűzése
vitéz dr. Bessenyei I. a jós ; Középiskolai nevelésünk célkitűzése 193 1938 május 25-én adott ki gr. Teleki Pál akkori közoktatásügyi miniszter. E tantervet életbeléptető rendeletben a következőket mondotta akkor a miniszter: „A középiskolai műveltség kell, hogy magában foglalja a korunk művelődési színvonalától előírt humanisztikus és reális elemeket. Ennek a műveltségnek mégis olyan magyar nemzeti műveltségnek kell lennie, amelynek birtokában és anyagának ismeretében az iskolát végzettek hasznos tagjai lehetnek a magyar társadalomnak, képzett munkásai a magyar közéletnek és etikus világnézetű polgárai az államnak.“ A tanterv tehát már igyekszik teljes mértékben meghatározni azt a „magyar nemzeti műveltséget“, amelynek a szolgálatára odaállítja a magyar középiskolát. A cél megvalósítása végett aztán „a tanítás középpontjában is a legtágabb értelemben vett nemzeti tárgyak állnak. Ilyen nemzeti tárgyak elsősorban a magyar nyelv, az irodalom és művészet, a történelem, az állami, gazdasági, társadalmi élet jelenségeinek ismerete, a föld- és néprajz s — bizonyos mértékig — a magyar művelődés történetében alapvető szerepet betöltő latin nyelv“. Az itt jellemzett szempontok szerint megszerkesztett tantervvel nemsokára megjelenése után részletesen foglalkoztam a lapunkban közreadott cikkemben (Protestáns Tanügyi Szemle, 1938. évf. : „Megjegyzések az új középiskolai tantervhez“, 385—392. 1.) és kimutattam, hogy úgy a heti óraszám, mint a tanítási anyag tekintetében a múlthoz képest a nemzeti tárgyak terén számottevő előrehaladás történt. Hangsúlyozom azonban ezúttal, hogy ez a fejlődés jelentősnek csak a múlthoz képest nevezhető, amelyben — akár az 1883 : XXX., akár az 1924 : XI. törvénycikket vesszük figyelembe — a magyar nemzeti művelődés céltudatos kihangsúlyozása meglehetős elhanyagolásban részesült, majdnem hamupipőke szerepet játszott. De a jövő útjait vizsgálva s a jövendő várható, őt bizonyosan látható fejlődését tekintve sem az 1934 : XI. te. célkitűzése, sem az erre felépített 1938. évi tanterv nem kiélégítő, azt is mondhatjuk : nem megnyugtató. Hiszen az 1934 : XI. tc.-nek ezen meghatározása : „a magyar nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános műveltség“ egy nagyon rugalmas megállapítás, amelynek értéke nemzetünk jövője szempontjából a szerint emelkedik, vagy száll alá, amint a benne megjelölt fogalmakat értelmezzük, de különösen fontos, hogy voltaképpen mit értünk „nemzet“ alatt ? Az utóbbi évtizedekben világszerte és nálunk is sűrűn forog közszájon több lényeges fogalom : faj, nép, nemzet, amelyek használata és értelmezése nem egységes, és nemcsak árnyalati különbségek mutatkoznak alkalmazásuknál, hanem alapvető, sokszor ellentétekbe átcsapó eltérések. Nevezzük nevén a gyermeket, és hozzunk fel konkrét példát. Az 1934: XI. te. célkitűzésében szereplő „nemzet“ fogalmát, ha liberális világnézeti alapon tekintem, és így formálom ki középiskoláink nevelésének célkitűzését, akkor jóformán semmit sem távolodtam az 1883 : XXX. te. nemzetközi jellegű célkitűzésétől. Ez esetben ugyanis „magyar nemzet“ alatt értenem kell azt
