Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 6. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 157 nyességét még egy évre hosszabbítsa meg, s majd csak akkor adjon ki végleges Rendtartást, ha a református tanárság álláspontja kikristályosodik, illetve ha a szociálpolitikai szakosztály előterjesztheti javaslatát egy új Rendtartásra vonatkozólag. Nem szabad ugyan azt hinnünk, hogy a szakosztály felterjesztésének része volt benne : de a Rendtartás véglegesítése egyelőre valóban elmaradt. S ha a jövőben a szakosztálynak sikerül javaslataival hozzájárulnia ahhoz, hogy egy szellemében a tanárság szerint is igazán református Rendtartás jöjjön létre, akkor ebben az irányban is jó munkát fog végezni. Egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy az eddigi munka felesleges nem volt, mert talán tudatosabbá tette, hogy a Rendtartás mennyire fontos meghatározója nemcsak az iskola, hanem a tanár életének is. Ezzel kapcsolatban volna egy kérésem minden református tanártestülethez. Egyetemes Konventünk 191—1939. sz. határozatával elrendelte, hogy minden tanártestület a most folyó iskolaév végén tegye meg észrevételeit a próbaidőre kiadott Rendtartásra s adja elő kívánságait a végleges Rendtartásra vonatkozólag. Ennek a rendelkezésnek természetesen minden iskola eleget fog tenni. Kérésem az lenne, hogy az észrevételeket és a javaslatokat egy másodpéldányban hozzám is juttassák cl (Nagy Miklós gimnáziumi igazgató, Szeghalom, Rékés megye), mert csak így tehet eleget a szociálpolitikai szakosztály annak a kívánságnak, hogy a Rendtartásra vonatkozó esetleges tervezetét a Konvent elé juttassa. Az ORTE elnöksége útján ugyanerre fogom kérni az igazgatókat is. Elvi szempontból nagy jelentőségűnek tartom azt a feloKasást is, amelyet ;Szathmáry Lajos kollégánk tartott októberi összejövetelünkön ,,Mit kíván a református iskola a látható egyháztól?“ címen. Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy végső elemzésben minden gyakorlati kérdésnek is megvannak az elvi alapjai. Elvi tisztázás nélkül tehát nem is lehet hozzákezdeni még a legegyszerűbb gyakorlati kérdések megoldásához sem. Éppen ezért tartom jelentősnek azt a felolvasást, amely sok oldalról megvilágította az egyház és az iskola viszonyának bonyolult és döntő jelentőségű kérdését. Mátyás Ernő dr. teológiai tanár indítványára szakosztály kívánatosnak tartotta a református tanárság számára egy világnézeti nyári tanfolyam megrendezését. A szakosztály Sárospatakot tartotta erre a célra a legmegfelelőbb helynek. A külpolitikai helyzet azonban kilátástalanná tette az előkészítést, mert sem az ellátásra vonatkozólag nem lehetett volna tájékoztatást és ígéretet nyújtani, sem a jelentkezésekre nem számíthattunk volna teljes bizonyossággal. Meggyőződésem, hogy ezt a nagyfontosságú tervet a szakosztálynak, vagy az ORTÉ-nek, vagy más szervnek okvetlenül meg kell valósítania, mihelyt erre alkalom és lehetőség kínálkozik. Megkísérelte a szakosztály azt is, hogy az ORTE elnöksége útján segítsen a hódmezővásárhelyi leánygimnázium tanárainak nagyon szomorú anyagi helyzetén. Talán az egész országban nincs még egy másik olyan iskola, ahol annyira megnyirbált fizetésért volnának kénytelenek fontos kulturális munkát végezni okleveles középiskolai tanárok, mint a hódmezővásárhelyi leány- gimnáziumnál. Sajnos, szakosztályunknak nem áll módjában a segítés. Egyetlen fegyverünk van : a tiltakozás az egész magyar református tanárság nevében az ilyen állapot ellen és a kérés felettes hatóságainkhoz, az iskola fenntartótestületéhez, hogy segítsenek a helyzeten. Ezt megtettük. Tárgyaltunk még több kisebb jelentőségű indítványt és javaslatot, amelyekre vonatkozólag azonban ítéletet csak akkor mondhatunk, ha a tárgyalásnak következményei, eredményei is lesznek. Végül kérem az iskolák szociálpolitikai szakosztályába kiküldött megbízottakat, de kérem mindazokat a kollégákat is, akik az új szakosztály működését nem tartják feleslegesnek és haszontalannak, hogy az évi közgyűlés idején tartandó szakosztályi összejövetelen hozzák elő azokat a javaslatokat, amelyek biztosíthatnák munkánk eredményességét. Szeghalom. Nagy Miklós.
