Protestáns Tanügyi Szemle, 1940

1940 / 6. szám - Szathmáry Lajos: Keret és tartalom

Szathmáry Lajos: Keret és tartalom. 143 Nagyon jól tudjuk, hogy az egyházi célnak és a feléje haladásra hivatalból megjelölt útnak az antinómiája egyházaink kényszerhely­zetéből folyik, amennyiben anyagi helyzetük következtében állam­segélyeket kénytelenek igénybevenni, ennek pedig alkalmazkodás az ára. Ez az ár azonban méltánytalanul nagy, mert céljaink és alapelveink fokozatos feladását kívánja meg. A megalkuvás lélek- őrlő súlya pedig elsősorban a tanítást végző tanárra nehezedik, akinek a református nevelésügy reáeső munkarészletét a belső ellent­mondások óránként nehezedő zavarában kell végeznie. S minél lelkiismeretesebb ez a tanár, ez a nevelői kettős-élet, annál súlyosabb lelki válságok felé sodorja. Egyházunk vezető fórumai ássák ugyan a sáncokat a hátsó védelmi vonalakban, amelyek felé mind jobban s jobban visszavonulni kényszerülünk sajátos céljainkat illetőleg, a gregárius tanár azonban a tűzvonalban vagy belefásul a folytonos visszavonulásba, s munkája mindinkább csak az utasítások végre­hajtásává szürkül, vagy pedig megkísérli a személyes guerilla-harcot a még birtokban lévő állásokért, s magárahagyatottságában felőr­lődik. Nos, e morzsolódó kisebbség nevében tesszük fel a szívszoron­gató kérdést : Mit óhajt lenni az egyház a református középiskola refor­mátus életkereteinek érdekében ? * Legyen szabad a következőkben előadnom azokat a gondola­tokat, amelyekben összefoglalva látom az egyház tennivalóit a sző- nyegenforgó ügyben. Tudom, hogy egyházunk iskolapolitikájában ma az adott körülmények között járható egyetlen utat járja, bár egyelőre védekező fronton, de hiszem, hogy a minél szélesebb auto­nómiáért folytatott küzdelme egyszer sikerrel fog járni. E hit nélkül nem volna érdemes iskolapolitikát folytatni, e hitben azonban készülnünk kell arra a jövendőre, mely reménykedéseinknek vágy­álma, önmagunk lényegének szabad kifejthetésére az egyetlen tér és lehetőség. Teendőinket tehát erre a jövendőre tekintve előre is megfogal­mazhatjuk. S kívánatosnak látjuk, hogy e programmpontokat, amint azok kivitelére lehetőség kínálkozik, s amily mértékben csak lehet­séges, hajtsa is végre az egyház. A legelső kívánság az, hogy állapítsa meg az egyház a reformá­tus középiskola részére szavakbafoglaltan is azokat a sajátos elve­ket, amelyek a református lélek működésében jellegzetesen érvénye­sülnek, tehát azt sajátosan jellemzik, s ezeknek megállapítása után léptessen életbe egy ezekre az elvekre felépült Református Közép­iskolai Tantervet, mely a kultúra értékeinek olyan szellemű tár­háza, hogy annak ismeretvilága a tanulók kialakítandó református elvi magatartásának ismereti alapját képezhesse. Készíttesse el továbbá az egyház a református tantervi Utasí­tásokat, amelyeket mi szívesebben neveznénk Református Tanítási Módszer-nek. (Az utasítás szót ugyanis református magatartásunk­ból kifolyólag nem szívesen használjuk.) Foglalja e módszer magá­í*

Next

/
Oldalképek
Tartalom