Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 5. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 127 elválaszthatatlanul összeforrt jel, a Szentírcís szolgálhatja legmaradéktala- nabbul. Ha a tanár bármilyen órára bevinné a Bibliát, s az óra legelején, a számonkérés előtt, fokozott, ünnepélyes csendre intve a tanulókat, nem többet, csak egy-két — természetesen a gyermek értelmi szímvonalához alkalmazott — verset olvasna fel, minden kommentár, magyarázgatás és felette való szóbeli elmélkedés nélkül, végtelenül sokat használna magának és a diáknak is. Kétségtelen, hogy lehetnek ellenvetések is a Bibliának az órákon való alkalmazásával szemben. Ezek közül a legfontosabbak : 1. A Biblia Olvasása csökkenti a tananyagra fordítandó időt ; 2. a tanulók hozzászólásaikkal esetleg szándékosan elnyújtják az időt, hogy kevesebb jusson feleltetésre ; 3. a másfelekezetűek érzékenységét sértjük. Tapasztalat alapján állíthatom, hogy mindezek a veszedelmek igen könnyen kiküszöbölhetők, mert 1. csakis egy-két verset kellene olvasnunk; 2. hozzászólás az órán sem tanár, sem diák részéről nincs ; 3. olyan, közös érdekű részeket kell kiválasztani az írás kimeríthetetlen kincsesbányájából, amelyek a nem-protestáns felekezetűek hitelveivel sem állnak ellentétben. Eleinte talán szokatlan, meglepően hat a latin, vagy természetrajz órán való szentige-olvasás, de igen hamar megszokják a diákok a bibliai levegőt, és ha a tanárt valami eltéríti a megkezdett szokástól, követelő szomjúsággal állítják Isten Igéjét. így a Szentírást nemcsak a vallástani órák vezérfonalául tennők, hanem tudatába vésnök a diáknak, hogy ez a könyv aljája minden tudásnak. Orosháza. Frenyó LászlóAz erkölcsi tiátorsájp'n való nevelés. Az erkölcsi nevelés azt a cselekvési módot iparkodik meghonosítani, mely az erkölcsi értékelés szempontjából a legértékesebb. Kutatja tehát a cselekvésre vonatkozó helyes értékítéleteket. Megállapítja, hogy az egyetlen föltétel, amely cselekedeteinket erkölcsössé teszi, csak az lehet, amely összevág az igazság követelményével. Igazán értékes csak az a cselekedet, amely igazságra törekszik. A szellemi élet is csak akkor értékes, ha helyes eszmények szolgálatában áll, ellenben értéktelen, ha nem a jót, hanem a" rosszat szolgálja. A szellem és az intelligencia értéke tehát a jó eszményében van, vagyis nem az ész a legértékesebb, hanem amire az ész törekszik. Viszont az igazság abszolút érték, mert bármely értékítélet feltételezi az igazság értékességét. Azért arra törekedjünk, hogy tanulóink szeressék az igazságot. Az igazat még akkor is bátran megmondják, ha'igazmondásuk kellemetlen következményekkel jár. Más szóval : cselekvésük irányát ne valamiféle érdek külső föltételéhez kössék, hanem mindig az abszolút igazsághoz. Legyen ahhoz kellő lelkierejük, hogy kötelességüket mindig kedvvel és rendületlen önbizalommal végezzék. Bízzanak mindig vállalkozásuk sikerében. Ne feledkezzenek meg arról, hogy fény és hatalom sohasem biztosíthatják a boldogságot. Erről a kiváló egyéniségek is tanúskodhatnak. Ezek a világuralom terhes gondjai elől a magánember békés hajlékába vonultak vissza, és ott keresték az emberileg elérhet ő boldogság föltételeit és a kedély nyugalmát, amit még a korona fénye sem nyújthat. Diocletianus salonai magányában ezekkel a sokatmondó szavakkal válaszol a császárságra őt visszahívni akaró követeknek : „Ha látnátok, mily gyönyörű káposztákat termelek, bizonyára nem követelnétek tőlem ilyet!“ V. Károly pedig szintén hasonlókép gondolkodik, amikor estremaduzai kerti lakásába visszavonulva, így sóhajt fel : „Hála Istennek, hogy egyszer már én is ember lehetek!“ Kötetekben sem beszélhetne többet a hatalom terheiről! A fény, hatalom ellen elhangzó ezekben a nyilatkozatokban egyszersmind
