Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 4. szám - Hazai irodalom
112 Hazai irodalom. HAZAI IRODALOM Emlékkönyv Pap Károly főiskolai tanári működésének harmincadik évfordulójára. írták barátai és tanítványai. Debrecen, 1939. 638 1. A régi mondás nem mond igazat : nem gyűlölik az istenek azt, akit tanárrá tettek. Az az emlékkönyv, melyet dr. Pap Károly professzorsága harmincadik évfordulójára írtak barátai és tanítványai, azt mutatja : minden hivatás között talán a tanáré az, mely legdúsabban meghozza az áldott aratást, aratását a legszebb vetésnek, eszméknek és gondolatoknak, melyek egy tudós katedrájáról kerülnek a szívekbe. A professzor baráti körének tagjai és kiváló tanítványai versenyezve hordták össze tanulmányukat e terjedelmes emlékkönyvbe, melyet Péterffy László elmélyedt, szerető gonddal szerkesztett pompás egésszé, hogy e nagyértékű irodalmi alkotás méltó tanujele legyen annak : milyen termékenyítő hatással volt Pap Károly harminc évre terjedő, örök munkában töltött működése a magyar irodalom, a debreceni egyetem életére. Szebb, méltóbb emléke nem is lehetne ez eredményekben oly gazdag tanári pályának, mint ez az emlékkönyv, mely meggyőző erővel hirdeti a professzor emberi nagyságát, tudós alaposságát, kiváló pedagógiai érzékét, lelkes magyar voltát, hiszen az emlékkönyv munkatársai valamennyien részesei Pap Károly szellemiségének. Az emlékkönyv tartalma igen változatos. Helyet találnak benne a magyar irodalom körébe vágó tanulmányok : Angyal Dávid Mikszáth híres regénye egyik fejezetének alapötletét fedezi fel Degré Alajos Visszaemlékezéseiben (A Bontóvármegyei főispán beiktatása Mikszáth regényében), V. Fehérváry Dezső Kisfaludy Sándor műveit búvárolja át, s bebizonyítja, hogy a költő munkásságának szinte állandó motívuma a fajtisztaság gondolata. (A fajtisztaság gondolata Kisfaludy Sándornál.) Hankiss János Theuriet és Marchand nézetét ismerteti Lenau magyarságának kérdéséről (Lenau magyarsága francia szemmel), Kardos Albert Vörösmarty és Csokonai közt von párhuzamot (Csokonai és Vörösmarty). Kéky Lajos azt kutatja : hogy tükröződik költőink alkotásaiban az Alföld képe (Az Alföld lelke költészetünkben), Kovács Máté Fazekas Mihály alakjával s költészetével ismertet meg (Fazekas Mihály, a költő élményvilága). Kozocsa Sándor a híres Vörösmarty-eposz második kidolgozásának töredékes kéziratáról ír tanulmányt (Töredékek a Zalán Futása második kidolgozásából), Lázár Béla Pékár Gyula Párizsban töltött éveiről számol be (Pékár Gyula párizsi évei), Lengyel Imre Török Gyulával foglalkozik (Török Gyula, az író), O. Nagy Gábor a magyar irodalmi alkotások gótikus lelkiségét elemzi (A magyar irodalmi gótika problématikájához), Papp Ferenc tanulmánya Gyulai Pál leányával, Margittal foglalkozik (Gyulai Margit), Péter Zoltán az irodalmi alkotás világnézeti megalapozottságának szükséges voltát tárja elénk (Az irodalom és világnézet kérdéséhez), Péterffy László Aranyról, az ifjúság eszményképéről (Miért lehet Arany János a magyar ifjúság eszményképe?), Pintér Jenő a nagy költő lírai alkotásairól ír (Arany János lírája). Tóth Béla tanulmánya a népi kultúra, irodalmi népiesség gondolatában íródott (Nép és irodalom), Vajda Endre Tóth Árpád alakját eleveníti föl (A lírai vers felépítése Tóth Árpádnál), Vojnovich Géza Arany János Aristo- phanes-fordításáról emlékezik meg (Arany János és Aristophanes), Zlinszky Aladár tanulmánya a Helység Kalapácsát ismerteti. Hely jut az emlékkönyvben a magyar nyelvészetet, nyelvlélektant, népnyelvi búvárlatot érintő kérdéseknek is. N. Bartha Károly húsvéti mondókák gyűjteményét adja (Húsvéti rigmusok), Bátky Zsigmond helyneveket magyaráz (Fenkő és Fentős helyneveink magyarázatához), Melich János néhány német földrajzi nevet elemez (Néhány német földrajzi névről), Némedi Lajos a Kartigám nyelvét vizsgálja (A Kartigám nyelvéről), Papp István a nyelvlélektan és nyelvfilozófia kérdéseivel foglalkozik (A nyelvtan lélektani alapvetése), Sebestyén Gyula a népköltési gyűjtemények fontosságáról számol be (Hajdúsági gyűjtés), Törös László a Debreceni Grammatikát ismerteti (A Deb
