Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 2. szám - Somorjai László: Megjegyzések a testnevelés Utasításához
70 Somorjai László : Megjegyzések a testnevelés Utasításához. magaslatra emelő gondolatok ! Az egészségügy, a változatosság követelményét az időszak, az évszak is megszabja. Mást kell adni ősszel és tavasszal, mást kell adni télen. De ha a testnevelést kiegyensúlyozónak tartjuk (a nevelési tendenciája mellett), feltétlenül tekintetbe kell venni az időjárási viszonyokat. Az Utasítás nem ad ugyan erre gondolatot, de nekünk tudnunk kell azt, hogy bármily változatos, színes órát adunk is tanulóinknak, egyben mégis hasonlít a „többi“ órákhoz, melyet pedig egyensúlyozni óhajtunk. Akkor hasonlít, ha állandóan a teremben tartjuk az órát. Az Utasításnak rövidre fogott, de nagyon fontos mondatai között tehát azt érti a modern testnevelés, hogy amikor csak lehet, ki a teremből; vízbe, hóba, jégre, pályára ! Itt élheti egyéni életét, egyéni akaratát és egészséges életét, felszabaduló életét a tanuló. 4. Az óra beosztásában teljes az egyetértésünk. Minden komoly nevelő tudja azt, hogy előre tervezett órának, folyamatosan felépített órának van csak komoly nevelő értéke. De mikor az Utasításnak „súlyzóról“ is szóló részeit olvasom, arra gondolok, hogy ez a gondolat már a régmúlt idő csökevénye. Miért kell fabotot, súlyzót elővenni, mikor az óraterveinket csodás, egyéni akarásra nevelő, küzdő, szabad levegőn történő, drága játékokkal is betölthetjük. Az óravázlatok használatának idejét nem egy-két hétben szabnám meg, mint az Utasítás mondja (222. oldalon). Az óravázlatok életét befolyásolhatja az a tény, hogy megtanulták-e a benne levő anyagnak azt a részét, melyet érdemes betanulni (pl. szabadgyakorlatot októberben miért kell megtanulni?), hanem hozzátenném azt, hogy az óravázlat használatát befolyásolhatja a hangulat, a növendék kedve is ! Miért kell 2 hétig egy eltévesztett óravázlattal sablonizálni a testnevelési órát, mely különben frissíteni akar, felszabaduló érzéseket akar teremteni, és nevelni akar. Az 5. pont alá foglalt „módszeres követelmények“ a tanár magyarázatáról, szemléltetésről, vezényszóról tárgyalnak. Feltétlenül elkerülendő a sok magyarázat, mert egy jó bemutatás többet ér ezer szónál. A hibajavítás szükséges volta elismert tény, mert a szép tartás, egészséges mozgás megtanítása csak így képzelhető el. De a hibajavítás és bemutatás megértetése vezessen el egy másik nevelési célhoz, hogy a tanuló tanuljon jól megfigyelni ! Mert ha a vezető minden figyelmetlen tanuló miatt többször bemutatja a mozgást, akkor könnyen a vezető és nem a tanuló testnevelési órájává lesz az óra. Meg kell tanítani a megfigyelésre a legfigyelmetlenebb tanulót is. És a legösszetettebb mozgást is könnyen tudja megfigyelni a ránevelt tanuló. Inkább nevelési célunk a megfigyelésre szoktatás, mint egy esetleges, elvétett mozdulaton történő lovagolás. Figyelmetlenségével többet vét a tanuló a fegyelem ellen, mint egy röpke mozdulat esetlenségével az esztétikai vagy egészségügyi nevelés ellen. Az atlétikáról (226. oldal) írt gondolatok helyett inkább így
