Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 2. szám - Dr. Imre Sándor: Használható-e a középiskola új tanításterve?
Dr. Imre Sándor: Használható-e a középiskola új tanításterve? 49 Használható-e a középiskola új tanításterve? — Levél a szerkesztőhöz. — A Protestáns Tanügyi Szemle januári számában két érdekes és megfontolást érdemlő cikk végződik azzal, hogy az imént kiadott középiskolai tanításterv „revíziójára szükség van“ (26. o.), „a revíziója elkerülhetetlen“ (20. o.). Engedje meg a t. Szerkesztőség, hogy a kérdés érdeméhez nem szólva, erre az egyértelmű megállapításra észrevételt tehessek. Előre bocsátom, hogy a tanításterv készítésében nincs semmi részem, s egyébként sincs semmi olyan hivatalom vagy megbízásom, amely miatt a dolog engem személyesen érintene, tehát nem ezért szólok. Sőt megmondhatom azt is, hogy mindkét cikknek több pontjával egyetértek, s éppen egyházi munkakörömben hivatalosan is kifejeztem azt a véleményemet, hogy „a gimnáziumok és leánygimnáziumok tanításterve megnyugvást nem hozott“. Mégis annak a felfogásomnak óhajtok ezen a helyen komolyan hangot adni, hogy ne kívánjuk a tanítástervi munkálatok újrakezdését. Ebből egyelőre elég volt már. Ideje, hogy nyugalom álljon a sok nyugtalanság helyére abban a tekintetben : mit tartsunk a középiskolai oktatás korszerű anyagának. Azt kívánjuk, hogy ismét foglalkozhassanak a tanárok a feldolgozás legjobb módjának megállapításával, a tanulók érzelmi világában mutatkozó tömérdek gondoznivaló alapos megismerésével és gondozásával, amire nem juthat sem erő, sem idő, ha örökösen a „tananyag-kérdés“ áll előttük. Igen fiatal tanár voltam, amikor már a kellő meggondolás hiányának tekintettem a gyakori változtatásokat (1. Magyar Paedagogia 1902 : 460), s ma is azt mondom, hogy ez így igaz. De mondom azt is, amit 1930-ban írtam az akkor párévi szünet után újra felmerült reformterv hírére : inkább maradjon meg, amit nem tartottam helyesnek, semhogy újabb változtatás tegye tönkre az iskola komolyságát. Ne azt nézzük: nem lehetett volna-e egyik-másik részben különbet alkotni; ne keressük azt sem : az azóta hirtelen beállott változás miatt nem volna-e kívánatos másként fogalmazni ezt vagy azt. Akkor teszünk most szolgálatot az iskolának, ha egyedül azt kérdezzük : lehet-e ezzel a tervvel és utasítással jól dolgozni. Ha az új munkálat használhatatlan volna (ezt senki sem állíthatja), bizonyára mást kellene teremteni a helyére, de ha nem használhatatlan, akkor — az ügy érdekében ! — ne keltsük ezt a hiedelmet sem a
