Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 12. szám - Vitéz Bessenyei Lajos dr.: A latin tanításáról
Vitéz Bessenyei Lajos dr.: A latin tanitdsdról. 435 ügyelve a helyes hangsúlyozásra és a quantitásra először a tanár olvassa el. A növendékek ugyanis összefüggésben még teljesen nem értik az olvasmányt, értelmesen tehát nem is olvashatják. A tanár olvasása után mondatonként a tanulók adják a pontos, szabatos, magyaros fordítást. A lefordítás, tehát a szöveg teljes megértése után most már a fiúk olvassák el újból a latin mondatokat, vigyázva a hangsúlyra, a rövid és hosszú magánhangzók megkülönböztetésére, és lefordítják mégegyszer.“ Végre a VI. részben „központi vezető kérdésekkel és a rájuk adandó feleletekkel a tanár átvilágítja az egész új részt, belehelyezteti az események láncolatába. Egybeveti esetleg más hasonló történettel, levonatja a netalán megnyilatkozó ethikai, vagy esztétikai tanulságokat“. Ezekből egészen világos képe rajzolódik meg ezen módszernek, mellyel éveken keresztül mindig még igen népes osztályokban is igen jó eredményt értem el. Ugyanezen megállapításokat tették azon kar társaim is, akik ezt a módszert szintén alkalmazták. 1924—29-ig, amikor a latinból gyakorló tanárjelöltek voltak mellém beosztva, már egészen ezen eljárás szerint tanítottam, aminek bizonyítéka azon óravázlat is, ami egyik felolvasásomban7 közzé van téve, és ezt az akkor mellettem gyakorló egyik tanárjelölt dolgozta ki, én pedig átnéztem és jóváhagytam. Kun Sándor hivatkozott cikke végén összefoglalja ezen módszer előnyeit hat pontban ; ezek mindegyike fontos, de különösképpen lényegesek a 3., 4., 6. pontokban kifejtett elvek, amelyek megadják ezen eljárásnak a legszembeszökőbb jellemvonásait. Az eddig előadottakból világosan kitűnnek azok az alapelvek és methodikai fogások, amiket latin tanításunkban a nyelvtani ismeretek és az olvasmányok tárgyalása közben alkalmazásra ajánlok. Mintegy középpontjában áll ennek a módszeres eljárásnak a nyelvkészség minél biztosabb kialakítása, mert ez az egyetlen szilárd alapja a tantervi célkitűzés első pontjának. Az e végből ajánlott élőszóbeli, verboauditív memóriára alapozott eljárás kiegészítésére és pótlására felemlítem még a következőket. A III. o.-tól felfelé fokozódó mértékben az olvasmány konstruálásának — az egyes szólamok megértetésének, az egész mondat értelme kikerekítésének, az összetett mondatok egyes részei viszonyának és összefüggésének — latinul kell végbemennie. A fordítási órák elején célszerű az előbbi óra olvasmányi anyagának számonkérését emlékezetből eltett könyvek mellett rövid latin mondatokkal felidézni, később a tartalmat latinul folyamatosan összefoglalni. Egy-egy auctor tárgyalása közben, amint a műnek egy kisebb, értelmileg kikerekedő részét bevégezzük, a tartalmi összefoglalást latinul csináljuk és csináltassuk meg. Költőknél az ilyen részleteket, pl. egy-egy horatiusi ódát, beszéljünk meg prózában latinul. Mindezek a fogások igen alkalmasak a fontosabb és ’ ORTE évkönyve az 1928—29-ik évről, Dr. Bessenyei Lajos: „Óravázlatok“, 1—16. 1. Ebből különösen idevág a 13. és 14-ik lap, ez utóbbin van közölve Kónya József óravázlata.
