Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 11. szám - Megjegyzések
422 Megjegyzések. MEGJEGYZÉSEK A továbbképzés lehetőségei a modern nyelvi tanfolyamokon. E folyóirat hasábjain az áprilisi számban megjelent hasonló tárgykörű cikkemet azzal fejeztem be, hogy nyelvtanításunk a modern nyelveket tanulók nagy száma miatt nem lehet eléggé eredményes. Az évente kikerülő 6—7000 növendék miatt, mint Teleki Pál gróf mondotta, szinte megoldhatatlan nehézségekbe ütközik az, hogy a modern nyelveket tényleg beszélő, alapos tudású tanulók hagyhassák el az iskolát. A helyzet javítását Teleki gróf a tanulók számának csökkentésében látja, tehát szelekció útján akarja, illetőleg akarta mint kultuszminiszter kiválasztatni azt a 2—3000 növendéket, akik sokkal alaposabb nyelvtudásukkal a magyarság kulturális életének továbbfejlesztésén, további külföldi kapcsolatok létesítésén és ápolásán lennének hivatva munkálkodni. Megoldási tervet nem említett a kultuszminiszter úr, mert bizonyos az, hogy e nagyfontosságú ügy megoldásánál szövevényes kérdéskomplexummal állunk szemben. A megoldás nem történhetik egyszerű bifurkálás : a jobb és gyengébb tanulók megosztása útján, számításba kell vennünk többek között a rendelkezésre álló tanerők csekély számát, az óraszámot, a dolog anyagi oldalát. Mélyreható általános javítási tervet adni én sem tudok, de megpróbálkozom a helyzet javítására irányuló javaslattal. Jelenleg a modern nyelvet fokozottabb mértékben tanulni akaró ifjak részére egyetlen iskolai lehetőségként kínálkoznak a modern nyelvi társalgási tanfolyamok. Eddig kisebb figyelmet szenteltek a társalgás-óráknak, de éppen a modern nyelveket jól tudó új nemzedék érdekében arra kell törekedni, hogy a lehetőségek határain belül tökéletesítsük ezeket az órákat. “Ha magasabb célkitűzést veszünk figyelembe, és fontosságukhoz képest megfelelő módon és mértékben foglalkozunk velük, nyilvánvaló lesz, hogy ezeket az órákat nem lehet csupán kedélyes Berlitz-szerű társalgási időtöltésnek felfogni, amikor a minden cél nélküli társalgás az egyetlen szempontja az órának, ahol mindent a nyelvtan jelent, a szavak, a kifejezések újra és újra való elismétlése ; viszont a művelődési cél, a beszélgetések során átadandó értékes, nevelőértékű, de egyúttal hasznos ismeretek csupán másodrangú fontosságúak. Ha az egyes iskolákat vizsgáljuk, találkozunk többek között olyan intézettel, ahol az iskola különleges jellege folytán a társalgási vagy gyakorló, a jelen esetben angol óra is különleges szerepet kapott. Ennél az iskolánál nemcsak heti 6 órán tartanak délutáni gyakorló vagy társalgó órát. de született angol tanárok foglalkoznak a növendékekkel, a feleletekre osztályoznak, a hiányzókat a legpontosabban számontartják, és így elérik azt, hogy ezeken az órákon nagy előrehaladást tesznek a tanulók. Egészen bizonyos, hogy nem az órák nagy száma jelenti a haladás föltételét, hanem a komolyan felfogott, eredményeket elérni akaró munka. A mi iskolánkban kialakult gyakorlat szerint a társalgási tanfolyamokról is készítendő kis napló a végzett anyag, a hiányzók feltüntetésével, az igazgató éppen úgy látogatja a társalgási órákat, mint a délelőtti nyelvórákat. A munka tervszerűbb, pontosabb, ezt a növendékek is megérezik, és így komoly buzgalmuk, figyelmük révén az eredmény : tudásuk színvonala is emelkedik. Kétségtelen tény, hogy a társalgó órán végzett munka minőségének kérdésében a gyakorlati célt tekintjük elsősorban fontosnak. A rendes órák keretében végzett nyelvtani anyag, szókincs gyakorlása, használata, a növendékek öntevékenységének fokozott kihasználásával. Ugyanekkor élünk a továbbképzési lehetőségekkel : megfelelő szöveg alapján új szavakat gyakorolunk be, idióma készletünket egészítjük ki, nyelvtani ismeretünket bővítjük, az egyes órákon el nem végezhető nyelvtani finomságok megfigyeltetésével és megbeszélésével. Mi a lényeges körülmény? A beszélési készség minél tökéletesebb fokra való vitele. A beszélés folytonos analógiás továbbképzés, tehát szükséges, hogy az egyes nyelvtani alakok, szóképzések stb. oly arányú bevésését
